Rendszerüzenet

Presbiterjelöltek bemutatkozása

PRESBITERJELÖLTEK:

 

Ember Sándor

Debrecen, 1958. április 26.

Földrajz-testnevelés-pedagógia szakos tanár vagyok, 1998 óta a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola igazgatója. Feleségem, Emberné Balogh Emőke magyar nyelv és irodalom szakos tanár. Mindketten a Nagytemplomi Református Egyházközségben konfirmáltunk, és házasságunkra is itt kértük Isten áldását. Egész családommal szorosan kötődünk a gyülekezethez. Dániel fiunk keresztelőjére és házasságának megáldására, valamint Simon és Kornél nevű unokáink keresztelőjére szintén a Nagytemplomban került sor.

Munkahelyem Debrecen legnagyobb általános iskolája, ahol a református szellemiségű nevelés és a korszerű ismeretek nyújtása által szeretnénk diákjainkat művelt, jellemes emberekké formálni. A differenciált személyiségfejlesztés mellett a közösségfejlesztésre is komoly gondot fordítunk annak érdekében, hogy a gyermekek otthon érezzék magukat iskolánkban. Intézményünk közeli kapcsolatban van a Nagytemplomi Református Egyházközséggel. A gyülekezet lelkészei gyakran szolgálnak a tantestületi bibliaórákon, alsó tagozatos tanulóinkat megkeresztelik, a hetedik évfolyamosokat felkészítik a konfirmációra. Köztudott az is, hogy a gyakorlóiskola 20 halmozottan fogyatékos magántanulójának nevelése-oktatása az Immánuel Otthonban lévő telephelyünkön valósul meg. A Hunyadi utcai épületben tanuló diákjaink évente többször ellátogatnak hozzájuk, s a Pacsirta utcai telephelyen tanuló gyermekek is viszonozzák a látogatást.

Másfél évtizeden át patrónusként segítettem a konfirmandus fiatalok gyülekezetünkbe történő beilleszkedését. Az előző presbiteri ciklusokban a Missziói Bizottság és a PR-könyvesbolt Bizottság tagja voltam. A jelenlegi ciklus kezdetétől az  Intézményi Bizottság elnökeként és az Immánuel Alapítvány kuratóriumának tagjaként tevékenykedem, 2014 októberétől pedig az Immánuel Otthon fenntartói  igazgatótanácsának elnöki tisztét látom el.

Fontos bibliai igehelyem: 
„…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”   (Ézs 40,31)

 

 

Juhász László

(Debrecen, 1957. 03. 10.)


Édesapám katonatiszt volt, édesanyám MÁV szakszervezeti előadóként dolgozott.  Egy fiú testvérem született. Szüleim válása után anyai családommal nevelkedtünk, ahol az Úr szeretetére

tanítottak, de egyházi kapcsolatunk nem volt. Debrecenben jártam iskolába, és a mezőgazdasági

szakközépiskola érettségije  után  1981-ben technikusi végzettséget szereztem.

Munkahelyeim a mezőgazdasághoz, majd a mezőgazdasági kereskedelemhez kapcsolódtak.

1983-ban kötöttem házasságot Szakácsi Zsuzsannával a Nagytemplomban.  Az Úr indítására a

Szabadságtelepi gyülekezetbe kezdtünk járni istentiszteletre. Itt kereszteltük meg három gyermekünket, és itt konfirmáltam én is.

1991 óta közös kereskedelmi vállalkozásunkban dolgozom a feleségemmel.

A nagytemplomi gyülekezetbe 2000 elején kerültünk, és a középkorúak Bibliakörében ismerkedtem meg az aktív gyülekezeti élettel.  2003-ban alapító és aktív tagja lettem a hajléktalanokat segítő csoportnak. A 2006-os ciklusban lettem pótpresbiter, később presbiter, és az Immánuel Otthon Bizottság tagja.  2008 végétől kezdtem szervezni a presbiteri fogadószolgálatot és a perselyezés szolgálatát. A 2012-es presbiteri ciklusban a Missziói Bizottság elnöke, és az Intézményi Bizottság tagja lettem. Szervezem az Istentiszteleteken Segítők önkéntes csoportjának feladatait (úrvacsorán irányítók, számlálók, rendfenntartó, kiadványosztók). Szeretettel veszek részt más szolgálatokban is, mint például igeolvasás, bizonyságtétel, körlevelek kihordása, stb.  Rendszeresen járok a Bibliaiskolába, az Imádkozó Testvérek közösségébe és a gyülekezet egyéb alkalmaira.

Hálát adok az Úrnak, aki eddig is erőt adott és támogatott a szolgálatban.

 

 

Tárczyné dr. Mányi Sarolta

Kisvárda, 1946.április 6.

Hitét minden mellőzés ellenére megalkuvás nélkül, nyíltan vállaló hívő református családban nőttem fel. Édesapánk, Mányi István okleveles református diakónus, édesanyánk, Csillag Angéla tanítónő volt. Gyermekkoromat két testvéremmel együtt (Judit, István) Hajdúsámsonban töltöttem, ott is konfirmáltam. Tanulmányaimat Debrecenben, a Csokonai Gimnáziumban, a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben, illetve Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem, bölcsészdoktori disszertációmat Debrecen helytörténetéből írtam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok, a debreceni Méliusz Könyvtárból mentem nyugdíjba, ahol a helytörténeti külön-gyűjteményben szakreferens könyvtárosként dolgoztam 42 évig.

A férjem Tárczy István nyugalmazott építőmérnök szintén református családból származik. Édesapja, Tárczy Gyula református esperes volt, édesanyja az ő gyülekezeteiben kántorizált. Fiaink, Tamás és Péter is hitben nevelkedve a Debreceni Református Gimnáziumban érettségiztek. Van két gyönyörű kis unokánk, Emma és Botond.

Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy 2001 óta lehetek a Nagytemplomi Gyülekezet presbitere.

Gyülekezeti szolgálatomnak tartom, hogy a 25 éve folyamatosan működő gyülekezeti kórus egyik alapító tagja és rendszeres résztvevője vagyok. A Zenei Bizottságban igyekszem hasznosítani magamat. Egy jól sikerült kötetet szerkesztettem mindenki örömére a kórus életének, működésének 20 évéről a kórustagok írásaiból, sok-sok színes fotóval illusztrálva.

Éveken át részt vettem a konfirmáló gyerekek patronálásában, de szívesen segítek bármikor, ha szükség van rám: akár az ünnepi körlevelek postázásában, az ünnepi adományok összeszámolásában, felügyelőként a baba-mama körben, amikor szükséges, regisztrálok, akár süteményt sütök. Szívesen veszek részt a presbiteri fogadószolgálatban, a perselyezésben, a presbiteri kirándulásokon, az áldott ünnepi eseménynek számító berekfürdői csendes hétvégeken.

Isten csodálatos jó egészséggel áldott meg és szívesen hálálnám meg a jóságát azzal, hogy erőmhöz mérten minél többet tehessek gyülekezetünk egyik presbitereként a gyülekezet építéséért, az Ő nevének dicsőítésére.

 

 

Dr. Bács Jenőné Asbóth Vanda

1950. október 4-én születtem Debrecenben. Édesapám értelmiségi, nemesi család sarja, dísznövénykertészmérnökként dolgozott, betegsége miatt korán nyugdíjas lett. Édesanyám egyszerű családban nevelkedett, rengeteget dolgozott a családjáért, s ennek következtében fiatalon, közel negyven évesen lebénult. A gyermekkorom boldog volt, a nélkülözések ellenére is nagy harmóniában éltünk. Édesanyám szülőfalujában, Encsencsen konfirmáltam két húgommal együtt.

   19 évesen váltam családfenntartóvá. Édesapám meghalt, Édesanyám járóképtelen volt, húgaim tanultak. A gimnázium elvégzése után képesítés nélküli pedagógusként dolgoztam a diploma megszerzéséig. Életem legnehezebb időszaka volt, melyet az Úr kegyelméből tudtam átvészelni.

   1980-ban költöztem vissza Debrecenbe, a 7. sz. Leánynevelő Intézetben dolgoztam nevelőtanárként, valamint egy kísérleti tantárgycsoportos oktatásban vettem részt. 1982-ben mentem férjhez, s házasságunk gyümölcse három gyermek születése volt. Férjem Dr. Bács Jenő, állatorvos, a szívinfarktusai után pedig tanári diplomát szerezve Pallagon tanított a Mezőgazdasági Szakközépiskolában. 2008-ban hosszú küzdelmek után tért meg Teremtőjéhez. Hitben élt, presbiteri szolgálatot is végzett.

   A gyermekeimmel 13 évig voltam otthon. A legkisebb betegsége miatt hosszabbodott meg ez az időszak, de minden nehézség ellenére ezek voltak életem eddigi legszebb évei. Vanda lányom Budapesten dolgozik, kommunikációs menedzser egy cégnél, egyedülálló. Jenő fiam a családi házunkban él és dolgozik, egyéni vállalkozó, webdizájner és fotózással foglalkozik, ő is egyedül van még. Levente fiam tavaly nősült, albérletben élnek, közmunka programban dolgozik, valamint magánvállalkozóknál egészíti ki a keresetét. Mindhárman igaz hívő emberek.

   1995-től a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájában voltam magyartanár nyugdíjazásomig (2013). 2015-től újra munkába álltam, a Debrecen-Bánki Református Általános Iskolában dolgozom, segítem az iskola indulását.

   A Nagytemplomi Gyülekezet tagja vagyok, jelenleg presbiter, aki a szolgálattal sokkal kevesebbet tud foglalkozni, mint ahogyan az ildomos lenne.

   2017 novemberében pedig – ha Isten is úgy akarja -, a földi létem legszebb szerepét kapom: nagymama leszek.

 

 

Belá Vince

1964. október 20-án Kisújszálláson születtem. Szüleimmel és húgommal 10 éves koromban költöztünk Debrecenbe, azóta itt élek. 1992-ben házasodtam meg. Feleségem Szekeres Éva a Kölcsey Ferenc Református Általános Iskolában tanít. Krisztina lányunk a Testnevelési Egyetemen végzett, jelenleg külföldön dolgozik önkéntesként. Dániel fiunk a Budapesti Műszaki Egyetem negyedéves hallgatója. A jelenlegi szemeszterben külföldön ösztöndíjas. Én mérnökként egy fémipari vállalatnál dolgozom gyártástervezőként.

Római katolikus szüleim 2 hónapos koromban megkereszteltek, viszont nem részesültem sem otthon, sem máshol vallásos neveltetésben, vagy oktatásban. Felnőtt fejjel kezdtem engedni, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennem. Kerestem a hívő közösségbe való csatlakozás lehetőségét, amit feleségem családja révén a Nagytemplomi Egyházközségben találtam meg. Ezt írásba foglalva a Lelkészi Hivatalban erősítettem meg. A konfirmációs vizsgát 2001-ben tettem le. Először alkalmanként, később rendszeresen kezdtem járni istentiszteletre. A kiscsoportba tartozás örömét a bibliakörben találtam, találom meg. Hálás szívvel igyekszem szolgálatot vállalni. Az itthoni, és egy testvérgyülekezetben élmény volt kerítést festeni. A téli krízisidőszakban jó érzés a hajléktalanoknak szombati ebédet főzni. 2008 és 2010 között felemelő volt Sárospatakra járni a presbiterképző alkalmaira. A 2012-2017-es presbiteri ciklusban a Diakóniai-, Pénzügyi-, és Intézményi Bizottságoknak voltam tagja. Körlevelek kézbesítését szoktam végezni. Rendezvények lebonyolításánál, megvásárolt ingatlan gyomtalanításában segítettem eddig. Örömmel végzem a Lelkészi Hivatalban a pénzügyi számlák ellenőrzésében való közreműködést. Mostanában kapcsolódtam be az úrvacsorás istentiszteleteken az irányításba. Hálás vagyok az Úr megtartó kegyelméért, és örömmel szolgálok Neki. Így továbbra is igyekszem az Ő dicsőségére önkéntes munkát végezni. Presbiterré választásom esetén a korábbi bizottságoknak szívesen maradnék tagja.

 

 

 

Dr. Boldogh Zoltán

Debrecenben, 1960.05.25-én születtem. Az általános és középiskolai tanulmányaimat helyben folytattam. 1985-ben végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvos Karán. 1991-ben belgyógyászati, 1998-ban családorvostani szakvizsgát tettem. Tíz évig dolgoztam a Kenézy Gyula Kórház Belgyógyászati osztályán. Jelenleg 22 éve dolgozom debreceni családorvosként. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Családorvosi Tanszék oktató háziorvosa  vagyok.

Édesapám református családban született, a debreceni Református Kollégiumban tanult, majd később középiskolai tanárként dolgozott. Édesanyám és szülei görög és római katolikusok voltak. Két bátyám van, a fiatalabb agrármérnök, az idősebb a Texasi Orvostudományi Egyetem Immunológiai karának vezető professzora, az orvos-biológia folyamatok alapkutatásával foglalkozik.

1992-ben házasodtam, feleségem Tímea, a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanára. Két gyermekünk van Bence 21 éves, Diána 18 éves, mindketten orvostanhallgatók.

Kisded korban megkereszteltek. Szüleimtől, nagyszüleimtől iskolás korban megkaptam a hit élő csíráit. Az egyetemen és annak elvégzése után az orvostudományban, az orvosi munkában ismertem fel az élő Istent.  Az élő Isten a teremtésben, mindenek fenntartásában és igazgatásában elvégzett munkáját, lábnyomát a tudományban és a mindennapi orvosi munkámban tapasztalom meg, pontosabban tárja fel magát az Úr.

Dr. Nagy Alíz belgyógyász kollegám elhívott 2004 tavaszán a Nagytemplomi Értelmiségi Kör alkalmaira, amely 2005-től biblia iskolává alakult és 10 éven keresztül Szász Barnabásné nagytiszteletű asszony vezetésével ismertük meg az Isten Szent Írását, a Szent Bibliát és magyarázatát. Nagy érdeklődéssel veszek részt Vad Zsigmond esperes úr magas szintű, imádságos szívvel kísért biblia iskolai igehirdetésein.  2005 évtől rendszeresen járok a vasárnapi 10 órás istentiszteleti alkalmakra, ahol több ízben elláttam az orvosi ügyeletet. Tíz éve segédkezem a Nagytemplomi Értelmiségi Kör által meghívott vendégek előadásainak hirdetésében, ill. az utóbbi években az evangelizációs alkalmak lebonyolításában. A Nagytemplomi testvérekkel együtt meleg ételt osztottunk a hajléktalanoknak.

2012. április 22-én konfirmációi fogadalmat tettem a Nagytemplomban, az élő Isten színe előtt. Ettől kezdve a Nagytemplomi református gyülekezet Úrvacsorával élő tagja vagyok.

 

 

Borsiné Dr. Barla Erzsébet

Nevem Borsiné Dr. Barla Erzsébet, orvos vagyok, gyermekgyógyász és nephrológus. Férjem Borsi Tivadar, közlekedési mérnök és mérnöktanár, illetve egy hete már nyugdíjas. Szüleim magyar-történelem szakosak voltak, édesapám a KLTE Nyelvészeti Tanszékén volt docens, édesanyám a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban tanított. Sajnos már egyikőjük se él. Dezső Laci bácsi keresztelt illetve Ő nála konfirmáltam. Az esküvőnk is a Nagytemplomban volt.

Anyai nagyapám református lelkész volt, az apai pedig presbiter. Édesapám fiatalon, 52 évesen meghalt, nagyon jó és nagyon okos ember volt, nagyon nehezen tudtam ezt elfogadni, szembefordultam Istennel. Bölcs édesanyám nem erőltetett rám semmit, illetve az Ő tanácsára mentem el Dr. Kocsis Elemér püspöki avatására. Ott megérintett valami, megtértem Istenhez. Ettől kezdve rendszeresen jártam istentiszteletekre, illetve ifjúsági gyülekezetbe Dr. Fekete Károlyhoz illetve Mózes Áronhoz. Évekkel később Elemér bácsi ajánlott presbiternek. Azóta is próbálok szolgálni. Sajnos a munka miatt ez nehéz volt, mert a presbiter értekezlet keddemként délután volt és én minden kedden délután 13 órától este 19 óráig dolgozom a Rendelőintézetben. Fél év múlva öregségi nyugdíjas leszek, ezért merném újra vállalni a presbiterséget. Orvosi ügyeleten továbbra is részt vennék, illetve nyugdíjas időmilliomosként még egyéb feladatot is ellátnék.

 

 

Dr. Csűry Katalin

Debrecenben születtem 1959. 01. 29-én.
Úgy az anyai, mint az apai ágat tekintve régi református családból származom.
Édesapám Bartha Tibor püspök úr felkérésére a Tiszántúli Református Egyházkerület jogtanácsosa lett. Az Egyházkerület jogi munkáját kezdettől fogva Kocsis és Bölcskei püspök úr püspöksége alatt is – mint volt Kollégiumi diák – SZOLGÁLATNAK tekintette, kizárólag anyagi juttatás nélkül látta el. A 70-es évektől a haláláig bő négy évtizeden át volt presbiter a Nagytemplomban.
Csűry nagyapám, mint kántortanító, a Szatmár megyei Túrricsén végezte a kántori szolgálatot.
Csűry dédapám a Szatmárnémetitől tíz km-re lévő Egriben az Egyház gondnokaként szolgált.
Csecsemőkoromban kereszteltek meg a Kistemplomban, 12 évesen ugyanott konfirmáltam.
A miskolci jogi egyetem elvégzését követően folyamatosan ügyvédként dolgozom.
A gyülekezet Bibliaiskolájának vagyok a tagja.
A felkért szolgálatoknak eddig igyekeztem eleget tenni.

 

Dr. Dandé Gábor

A gyülekezet presbitereként szolgálok. 1978-ban születtem Berettyóújfaluban. Hencidán nőttem fel, református családban, itt konfirmáltam 1990-ben. Iskolai tanulmányaimat általános Iskolában Hencidán és Berettyóújfaluban , majd a középiskolát a Sárospataki Református Kollégiumban végeztem. Orvosi diplomámat 2004-ben Debrecenben szereztem. Házasságkötésünk 2003-ban volt, azóta a Nagytemplomi Gyülekezet tagja vagyok. Feleségem Dr. Fehér Boglárka klinikai gyermekgyógyász. Isten ajándékaként 3 gyermekünk született, Csenge 12, Sára 10 és Zsombor 8 éves. Belgyógyász, gasztroenterológus adjunktusként dolgozom a Jósa András Oktatókórházban.  A Nagytemplomban az orvosi ügyeleti szolgálatban veszek részt,  a 30-as kiscsoportos kör tagja vagyok. 2012 óta presbiterként a Missziói Bizottság munkájában vállalok szerepet.Az apostollal együtt vallom:

„Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel  a mi Urunk Jézus Krisztus által”(Róm 5,1)

 

 

Élesné Nagy Mariann Fruzsina
Születési hely, idő: Debrecen, 1985.03.15.

A Nagytemplomi Gyülekezetben nőttem fel, Édesanyám már kisgyermekkoromban elhozott a gyülekezetbe. Kezdetben a gyermekistentiszteletek, majd a konfirmációs előkészítők, utána pedig az ifjúsági alkalmak voltak számomra a meghatározó közösségek hitem megélésére, növekedésére. 2009-ben felkérést kaptam a Nagytemplomi Gyülekezet vezetésétől, hogy az abban az évben konfirmált fiatalok ifjúsági vezetője legyek. Ezt a szolgálatot a mai napig odaadással, szeretettel végzem. Az ifi csoport vezetésén kívül, csütörtökönként bibliaórára járok, ahol testvéri közösségben élhetem meg hitemet. Fontosnak tartom a kis csoportok mellett, hogy az istentiszteletek alkalmával is részese lehessek a gyülekezet nagy családjának. Az istentiszteleti alkalmakon igeolvasással és imádsággal is szolgáltam már.

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem, majd a Debreceni Egyetemen szereztem diplomámat, biológia-környezettan szakon. Pedagógusi pályámat a Fazekas Mihály Gimnáziumban kezdtem. 2013. őszén kerültem a Kölcsey Ferenc Református Általános Iskolába, ahol természetismeretet tanítok, valamint osztályfőnöki teendőket látok el. Pedagógusi munkámat meghatározó igehely:„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által” („2 Tim. 1:14)

2017 szeptemberében férjhez mentem, férjem Éles Ferenc mezőgazdasági mérnök.

 

 

Faragó Nelli

Debrecenben születtem, 1986. szeptember 18-án. Gyermekként nagymamám nevelt a hitre, általa ismertem meg közelebbről Istent és a bibliai történeteket. Tanulmányaimat református általános iskolában, majd a Református Kollégium Gimnáziumában végeztem. Az érettségit követően Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Gyógypedagógiai Karán logopédus diplomát szereztem. Jelenleg a Kenézy Gyula Kórház Rehabilitációs Osztályán dolgozom klinikai logopédusként.

   A Nagytemplomban konfirmáltam, mely nagy hatással volt az életemre, ennek köszönhetem, hogy az ifjúság aktív tagjává váltam. Az évek során a hitem fokozatosan növekedett, majd a megtérésemet követően 2010-ben kaptam felkérést ifjúsági vezetői szolgálatra. A rám bízott fiatalok mellett részt veszek a gyülekezetben az ifjúsági munka szervezésében, táborok, konferenciák előkészítésében, lebonyolításában. A vasárnap esti istentiszteletek liturgiai szolgálattevőinek felkéréséért is felelek.

   Megtérésem során kapott igém az életem egyik vezérfonala, Jeremiás könyvéből: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek -így szól az Úr-, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Hiszem, hogy Istennek terve van az életemmel, és remélem, hogy a szolgálataimmal a gyülekezet épülését, növekedését segíthetem.

 

 

Dr. Farkas Ilona

1953. december 12-én, Debrecenben születtem. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem okleveles vegyész diplomát 1977-ben. Ma elsősorban biokémiával és molekuláris biológiával foglalkozom; a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán vagyok egyetemi docens, feladataim közé tartozik a kutatás és oktatás. Családi állapotom: egyedülálló. A Gyülekezettel való kapcsolatom gyermekkorom óta tart, mivel nagyapám a Nagytemplom-Keleti Református Egyházközség presbitere volt. 1966-ban konfirmáltam. Több évtizede regisztrált gyülekezeti tag, 2012 óta pedig presbiter, a Külügyi Bizottság és az Intézményi Bizottság tagja vagyok. Nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem a csongori gyülekezettel való kapcsolat kiépítését szolgáló kárpátaljai látogatáson, és a továbbiakban is lehetőségeim szerint segíteni szeretném a határon túli testvérgyülekezetekkel való kapcsolatokat.

 

 

Fazekas Erzsébet

1953. november 1-én születtem Nádudvaron. 1994 óta élek Debrecenben és azóta vagyok tagja a Nagytemplomi Gyülekezetnek. Két fiam és négy unokám van. A Református Kollégium Általános Iskolájában tanítottam, s onnan mentem nyugdíjba. A gyülekezet a nagy családom, ahol jó érezni és átélni a Testvérek szeretetét. Tizennyolc éve vagyok presbiter, s szolgáltam jegyzőkönyvvezetőként, s több bizottságnak tagja voltam, s vagyok (Immánuel Bizottság, Diakóniai Bizottság, Intézményi Bizottság). Számomra nagy öröm Isten ügyét szolgálni, segíteni, ha Ő alkalmasnak tart arra. Fiaimmal és családjukkal együtt tudjuk, hogy mindeddig megsegített minket az Úr, Ő fogta a kezünket és vezetett az úton, mert akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van.

 

 

Dr. Gaál Botondné Dr. Czeglédy Mária

Gyermekkoromtól a debreceni református Nagytemplomhoz kötődöm. Debrecenben születtem. A Református Gimnáziumban érettségiztem, általános orvosi diplomát szereztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Gyermekfogszakorvos vagyok, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórházának részlegvezető főorvosa, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosok Területi Szervezete Hajdú Bihar Megyei Választókerületének elnöke. Édesapám, Dr. Czeglédy Sándor, és a férjem is, Dr. Gaál Botond, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanárai voltak - nagytemplomi presbiterként szolgáltak hosszú időn át. Ebben a gyülekezetben konfirmáltam, a Nagytemplomban kötöttünk házasságot. Mindhárom gyermekünk itt részesült a keresztségben és itt konfirmáltak. Mindhárman a gyülekezet tagjai, leányunk itt kötött házasságot, két unokánk keresztelője is ebben a gyülekezetben volt. Nagytemplomi presbiter, az Egyházkerületi Nőszövetség elnöke, a nagytemplomi gyülekezet Külügyi Bizottságának kezdetektől tagja, jelenleg elnöke, a gyülekezeti kórusunk alapító tagja vagyok.   

 

 

Gönczy Péter

  1. március 14-én születtem Debrecenben, református családban.

Az MPT Security Zrt-nél, Forint Értéktárban dolgozok, ahol értékkezelői és értéktárosi munkaköröket látok el többnyire délutáni és éjszakai műszakban.

Öt gyermek büszke édesapjának vallom magam. Első házasságomból két leány gyermekem (Judit és Anna) született, mindketten a Debreceni Egyetemen végeztek. Mostani házasságomból 3 kisfiú (Máté Lukács (8), Márton János (6) és Levente Gábor (4)) született. Judit feleségem szintén református családban nevelkedett, az Immánuel Otthonban szociális gondozóként tevékenykedett, majd a Kölcsey Gimnáziumban iskolatitkárként dolgozott. Jelenleg a Debreceni Városi Szociális Szolgálatnál szociális gondozóként dolgozik.

 Életem korábbi részében is sokat elmélkedtem a "miérteken", elsősorban a világi tudományok oldaláról közelítettem, azonban észrevettem, hogy egy különös ERŐ kezd egyre inkább irányítani. Világossá vált, hogy a Szentlélek munkálkodik bennem. 2005-től már rendszeresen eljártam az istentiszteleti alkalmakra, ezzel ihletet adva családomnak is. A fiúkat is ebben a szellemben neveljük. Amikor csak lehetséges, igyekszünk részt venni az istentiszteleti alkalmakon. Máté második éves a kis TK-ban zene tagozatos osztályban tanul. Marci és Levente a Református Kollégium Óvodájába járnak, ahol színvonalas, református értékeket közvetítő nevelésben részesülnek. 2006-ban felnőttként konfirmáltam Szász Barnabás Nagytiszteletű Úr patronálásával. Úgy vélem, nem én döntöttem el, hogy éppen ennek a gyülekezetnek leszek a tagja. Kezdettől fogva barátságos, szívélyes légkör fogadott, hamar "otthonosan" éreztem magam.

Sikerült jó kapcsolatot kialakítani a szolgáló lelkészekkel, presbiter testvéreimmel, sok biztatást is kaptam tőlük.

2011-ben (majd 2016-ban) megerősítettem konfirmációi fogadalmamat; ugyanazt az emelkedettséget éreztem, mint első alkalommal, de nagyobb magabiztossággal és felelősségtudattal lettem gazdagabb. Határozottan éreztem Isten munkáló erejét.  2012-ben gyülekezetünk pótpresbiternek választott meg, majd presbiterként folytattam megkezdett szolgálataimat. Azonnal bekapcsolódtam a Számvizsgálói-,valamint az Intézményi Bizottság munkájába.

Istentiszteleti alkalmakkor fogadó szolgálatot, és felkérésre úrvacsorai irányítói feladatot is ellátok.

 

 

Győri József

Lelkészcsalád első gyermekeként születtem Szikszón, 1954. november 16-án. Hatan vagyunk testvérek, mindnyájan egyházi szolgálatban állunk. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem, ide kerültem vissza matematika-fizika szakos tanárként. 1996 óta a Gimnázium igazgatója vagyok. Igazgatóként a szakmai munkán túl mindig kiemelt feladatnak tartottam az intézmény lelkiségének, református elkötelezettségének megőrzését, fejlesztését. Ennek eszközei a szoros gyülekezeti kapcsolatok, kiszállások, konfirmandus napok, csendesnapok, evangélizációk, tanári és diák bibliaórák.

Nyolc gyermekem van, ők ebbe a gyülekezetbe jártak gyermek-istentiszteletre, vallásórára, itt konfirmáltak. Feleségem, Kristóf Katalin programozó matematikus. Sajátos feladatként kaptuk Istentől a határon túli magyarok közötti szolgálat különböző formáit. Az elmúlt évtizedben ennek a szolgálatnak a legfontosabb része a gyógykezelésre érkező betegek orvosi ellátásának és elhelyezésének a megszervezése. Az általam vezetett Kőszikla Alapítvány jelenleg Kárpátalján a magyar kormány hivatalos egészségügyi koordináló szervezete. 

Az 1980-as évek közepétől vagyok az egyházközség presbitere. Több cikluson keresztül voltam a Missziói Bizottság tagja, illetve elnöke. Kiemelt feladatomnak tartottam a Református Gimnázium és a Nagytemplomi Gyülekezet kapcsolatainak építését, elmélyítését. Az elmúlt évtizedekben több egyházi tisztséget töltöttem be. Voltam egyházkerületi főjegyző, több ciklusban zsinati tag. Részt vettem egyházunk oktatási rendszerének újjáalakításában, jogszabályi keretei kimunkálásában.  Jelenleg a tehetséggondozás és a református szemléletű tananyagfejlesztés területén van lehetőségem egyházunk oktatási-nevelési rendszerének fejlesztéséhez hozzájárulni.

Az elmúlt években a Kollégium és intézményei felújítási munkálatai, és az ezzel járó költözések igen sok lekötöttséggel jártak, ezért kevesebb időm maradt a gyülekezet napi életében tevékenyen részt venni. Reménység szerint a jövőben erre több időm és alkalmam lesz.

Hálás vagyok Istennek minden eddigi szolgálati lehetőségért, és amennyiben a jövőben is kapok valamilyen megbízást, igyekszem annak legjobb képességem szerint megfelelni.

 

 

Dr. Hadházi Dávid

1993. szeptember 24-én születtem Debrecenben, keresztény családba. Tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájában, majd Dóczy Gimnáziumában folytattam; diplomát a Debreceni Egyetemen szereztem, jogász szakon.

Gyermekkoromban családommal a kerekestelepi református gyülekezetbe jártunk, majd miután átjöttünk a Nagytemplomi Gyülekezetbe, konfirmációmra már itt került sor 2007-ben. Konfirmálásom után egy évvel tértem meg és jutottam élő hitre, elfogadva Jézus Krisztust életem Urának és személyes Megváltómnak. Ezt követően kapcsolódtam be aktívabban a Gyülekezet ifjúsági életébe, először csak tagként, majd egyre inkább a szolgálatokban is részt véve. Előbb az Éden Zenekar technikai csapatában végeztem háttérszolgálatot, majd 2012-től – Isten elhívásába beleállva – egy ificsoport vezetésében és a nagytemplomi ifi életének szervezésében, mint ifivezető szolgáltam. Ez utóbbiban jelenleg is részt veszek, és az elkövetkezendőkben is az ifjúsági misszió területén szeretném építeni Isten Királyságát.

Életem egyik vezérigéjének tekintem Pál apostol galatákhoz írt levele 2. részének 20. versét: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

 

 

Szász Barnabás

1981-ben születtem Debrecenben, lelkészcsalád legidősebb gyermekeként. Középiskolai tanulmányaimat a Debreceni Református Gimnáziumban végeztem, majd a Debreceni Egyetemen szereztem programtervező matematikus diplomát. Egyetemi éveim alatt több alkalommal is különböző ösztöndíjak segítségével külföldön tanulhattam és dolgoztam (Németországban és Finnországban), majd hazatérve egy amerikai multinacionális vállalatnál helyezkedtem el, ahol jelenleg informatikai vezetőként dolgozok. Munkám során gyakran utazok külföldre, illetve napi szinten kommunikálok a világ minden táján dolgozó kollégáimmal.

Fontosnak tartom, hogy megismerjük a világunk sokféleségét és folyamatosan nyitottak legyünk más népek értékeire. Édesapám lelkésznek történő megválasztásával 1993-ban kerültünk (vissza) a Nagytemplomi Gyülekezetbe, amelyhez családunk számtalan szállal kötődik. A személyes kötelékek közül a legfontosabbak: itt kereszteltek, a gyülekezeti ifjúság körében ismertem meg feleségemet és 2011-ben itt kértük házasságkötésünkre Isten áldását. Feleségem Szászné Dr. Réti-Nagy Katalin, két gyermekünk Katalin és Barnabás.

Már iskolásként is próbáltam aktívan kivenni a részem a gyülekezeti munkából - tudásom és érdeklődésem alapján - eleinte az istentiszteleti rendtartás, később más rendszeres kiadványok készítésével, valamint a gyülekezet internetes honlapjának elindításával. 2015- ben, a frissen felújított Nagytemplom komoly audió-vizuális felszerelést kapott, melynek az üzemeltetése folyamatos technikusi jelenlétet igényel az istentiszteleteken, illetve egyéb alkalmakon. Az erre a célra létrejött önkéntes szolgálati csoportnak alapítója és koordinálója vagyok. A Gyülekezeti Énekkarnak 2002 óta vagyok tagja, a számtalan fellépés és külföldi utazás alkalmával életre szóló élményeket kaptam. Amatőr fotósként számos gyülekezeti eseményt örökítettem meg. Hiszem, hogy mindenki a számára megadatott tálentumok szerint köteles végezni munkáját, és ennek szellemében kívánok a jövőben is munkálkodni a gyülekezet közösségében.

 

 

Iván Tibor

1956. szeptember 3-án születtem Sátoraljaújhelyen. Foglalkozásom földmérő. Egyéni vállalkozóként földmérési munkákat, nagyobb részben közműbeméréseket végzek. Református családból származom, a szüleimmel, nagyszüleimmel mindig rendszeresen jártunk templomba. A nagyapám után az édesapám is a Nyíri gyülekezet presbitere volt. A családdal együtt mindig részt vettünk a gyülekezet közösségi életében. Nyíri községben 1969-ben konfirmáltam. Kisebb megszakításokkal 1975-től élek Debrecenben. Egyháztag 1995-től vagyok.  Az azt megelőző években és jelenleg családommal együtt is rendszeresen a Nagytemplomba járunk istentiszteletekre. Nős vagyok, feleségem Gazdag Piroska, két fiúgyermekem van, 15 és 21 évesek. Jelenleg pótpresbiterként veszek részt a szolgálatokban, az Istentiszteletre érkezők fogadásában, kiadványok szétosztásában, rendezvényeken való előkészületekben, utómunkálatokban. Földmérőként a Gyülekezetben, és az Egyházközségben felmerülő geodéziai munkák elvégzését is vállalom. A Jóisten segítségében bízva - ha időm és egészségem engedi - továbbra is szívesen részt veszek a gyülekezeti munkában.

 

 

Dr. Kocsis Márta

1956-ban születtem Debrecenben. Középiskolai tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végeztem.  Ezt követően az ELTE Jogi Karán tanultam, majd 1979-ben a megszerzett diplomámmal visszatértem szülővárosomba.  Azóta itt élek, ügyvédként dolgozom.  

Életem számtalan fontos eseménye kötődik a Nagytemplomhoz: Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, itt kötöttem házasságot Dr. Szabó Csabával 1977-ben, majd három – ma már felnőtt - gyermekem is itt tett konformációs fogadalmat, itt házasodtak, és itt keresztelték unokáinkat is.

A Nagytemplomi Egyházközségben három ciklusban láttam el presbiteri tisztséget.  Jogászként több választott tisztséget is betöltöttem egyházunkban.  Jelenleg a Debreceni Egyházmegye és a Tiszántúli Egyházkerület jogtanácsosi feladatait látom el.

Presbiterként és egyházjogászként fontosnak tartom, hogy a presbiterek példamutató módon, hitben és környezetükkel szeretetben élő gyülekezeti tagok legyenek, ismerjék egyházunk szervezeti felépítését, szolgálati területeit, jogaikat, kötelezettségeiket, az egyházi és az egyházra vonatkozó világi jogszabályokat, így egy hitben-lélekben erős, szakmailag is jól felkészült és testvérien működő döntéshozó testület szervezze a gyülekezet életét és támogassa a lelkészek szolgálatát.

Egy ilyen nagy „szervezet”, mint a Nagytemplomi Egyházközség esetében fontos a szolgálati területek felosztása, a bizottságok hatékony működése, a testületi döntések alapos előkészítése és az egymás munkája iránti bizalom kifejezése.  Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a presbiteri tisztséget nem kapott, de aktvitásra vágyó személyek se maradjanak ki gyülekezeti feladatokból, hanem megfelelő szervezéssel segítsék a szolgálatokat. 

Miután a presbiterek világi munkájuk mellett látják el tisztségüket, sajnos én is megtapasztaltam, hogy más elfoglaltságaim miatt többször nem tudtam részt venni az üléseken. A jövőre nézve szükségesnek tartanám a presbiteri gyűlések naptár szerinti előre történő tervezését, esetleg olyan tanácskozási szabályzat megalkotását, amely egyes ügyekben lehetővé teszi Elnökség nagyobb mértékű felhatalmazását, vagy megfelelő bizottsági előkészítéssel az e-mailen történő szavazást. 

Szeretném, ha a gyülekezeti közösségi szolgálatunkat Pál apostol intelmei hatnák át: „Ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek”.

 

 

Koncz Endre

1948. július 8-án születtem Hosszúpályiban. Édesapám a helyi református templomban szolgált, mint kántor-tanító. Az orvosi egyetem elvégzése után először sebészként, később házi és üzemorvosként dolgoztam és dolgozom jelenleg is, egy Debrecen közeli településen. Feleségemmel együtt Debrecenben élünk, Ő szintén a nagytemplomi gyülekezet tagja és annak kórusában énekel már 20 éve. Három felnőtt gyermekünk van,  mindhárman a Nagytemplom gyülekezetének tagjai. Öt unokám keresztelése is itt történt. Presbiterként már több ciklust is szolgáltam, bizottsági munkában igyekeztem aktívan részt venni. Igyekeztem őszinte odaadással, élettapasztalatom alapján a felmerülő feladatokat ellátni, istentiszteletek alkalmával pedig orvosi ügyeleteket adni. 

 

 

Dr. Kósa Karolina Éva

Régi református családból származom, apai dédapám és mindkét nagyapám presbiter volt a Szatmár megyei Szamosszeg református gyülekezetében. 1965-ben kereszteltek meg, 2002-ben konfirmáltam a Debrecen-Nagytemplomi gyülekezetben. Orvosként végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1987-ben, ezt követően dolgoztam kutatóorvosként és belgyógyászként. 22 éve dolgozom a Debreceni Egyetemen, jelenleg a Népegészségügyi Kar Magatartástudományi Intézetét vezetem egyetemi tanárként. Személyes érdeklődésem és munkám is számos ponton érinti a hátrányos helyzetű népességcsoportok problémáit. Azt szeretném elérni, hogy az ide tartozók, és különösen a hátrányos körülmények között élők helyzete, jövőbeli kilátásai javuljanak, elsősorban az életkörülményeik javítása és a tanulás révén, melyek által megkapják az egészséges és békés élet esélyét. Fontosnak tartom a gyülekezet közösségének erősítését, amely a diakóniának is alapja és biztosítéka. Az elmúlt ciklusban presbiterként a Diakóniai Bizottság munkáját igyekeztem segíteni. Presbiterré történő újraválasztásom esetén munkámat továbbra is az alábbi ige jegyében kívánom végezni: ’Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.’ (1 Kor 16.14)

 

 

Kovács Józsefné (Szilágyi Erzsébet)

Debrecenben születtem 1945. november 11-én, református, polgári családban. A Mester utcai Kistemplomban 1959-ben konfirmáltam. A Bethlen Gábor Közgazdasági Technikumban érettségiztem 1966-ban. Később államháztartási közép-és felsőfokú könyvelői képesítést szereztem, 2002 óta vagyok nyugdíjas. Aktív időmben az APEH-nél és jogelődeinél pénzügyi főelőadóként, köztisztviselőként teljesítettem szolgálatot.

A Nagytemplomi Gyülekezethez férjemmel, Kovács Józseffel kötött házasságom, tehát 1965 óta tartozom. Egy felnőtt leányom és 3 unokám van, akik legszebb eseményeiket szintén a Nagytemplom falai között élhettek meg. 2012 óta vagyok Isten kegyelméből presbiter, a Diakóniai Bizottságban vállaltam szolgálatot. Rendszeresen részt veszek a borítékok eljuttatásában, a testvérek fogadásában, rendtartások osztásában, a perselypénzek és adományok számolásában és a pénzügyi bizonylatok ellenőrzésében, beteglátogatásban, szeretetvendégségek szervezésében. A Bibliaiskola és a Középkorúak Bibliaórájára járok.

Utóbbi időben sajnos két súlyos balesetem volt, ami gátolt a szolgálatban, de Istennek hála már erősödtem és tudom, Ő mindig velem van, s így nemcsak magam tudom ellátni, hanem másokat is segíthetek.

 

 

Dr. Magyari Levente


Hajdúsámsonban születtem 1940. július24-én, negyedik gyermekként. Iskoláimat több helyen végeztem: Karcag, Tiszalök és Hajdúnánás településeken. A Hajdúnánási Református Gyülekezetben konfirmáltam. Mint állatorvos dolgoztam Hajdú-Bihar megyében egészen 2002-ig, amikor nyugdíjba mentem. Két fiam van és 5 unokám. Családommal együtt a Nagytemplomi Gyülekezetnek 1991 óta vagyunk tagjai, azóta rendszeresen látogatjuk az istentiszteleti és más gyülekezeti alkalmakat. A megelőző presbiter választáskor választottak meg presbiternek, azóta a Missziói Bizottságban tevékenykedem. Újra választásom esetén továbbra is ebben a bizottságban szeretném folytatni a szolgálatot, 3 évig, amíg az egészségem megengedi.

 

 

Dr. Mester Károly Ferenc

 

Kisvárdán születtem 1947. január 12-én. Gyerekkoromat a Szabolcs-Szatmár Megyei Őr községben töltöttem, ahol az Általános Iskolai tanulmányaimat végeztem. A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium érettségiztem, majd Szegeden a József Attila Tudományegyetem Jogi karán szereztem diplomát. 45 év munkaviszony után mentem nyugdíjba. Utolsó munkahelyem ING Biztosító Debrecen, ahol megyei igazgatóként dolgoztam.

Hívő, Istenfélő családban kaptam vallásos nevelést. Őrben konfirmáltam, Bittó Zoltán nagytiszteletű úr felkészítésével. 1965-ben Debrecenbe költöztem, majd 1968-ban megnősültem. Feleségem, Kovács Anna Mária. Házasságunkat Isten két gyermekkel áldotta meg és négy unokával.

1988 óta családommal a Nagytemplomi Gyülekezet tagjai lettünk. Sajnos, felségemet 2001-ben elvesztettük.

A Nagytemplomi Gyülekezetben több ciklusban választottak meg Presbiternek.  A Gazdasági - és Pénzügyi Bizottságban titkári, majd elnöki feladatokat láttam el.

Munkámat Isten dicsőségére kívántam és kívánom a jövőben is végezni.

 

 

Dr Nagy Alice

1960.05.06-án születtem Debrecenben református lelkész családban, mely meghatározta egész további életemet, hiszen gyermekkoromban kapott hitem révén a nagytemplomi gyermekistentiszteletekre, majd a Református Kollégium Gimnáziumába járhattam. Az itt kapott lelki javak egy életre elkísérnek! Munkám egyben hívatásom is, hiszen orvos lehetek, amire mindig vágyva-vágytam. Isten hatalmát nemcsak felvételi vizsgáimban, hanem a tanulmányaim során is megtapasztaltam. A DOTE elvégzésével Isten kegyelméből a Kenézy Gyula Kórházban kaptam állást, azóta is itt dolgozom. Három szakvizsgámat belgyógyászatból, geriátriából és mozgásszervi rehabilitációból tettem le. Egyházi szolgálataim részben a Mester utcai Ifjúsági csoporthoz-, részben Édesapám Gyülekezeteihez kötődtek, majd halála után 1998 óta a Nagytemplomi Gyülekezetbe vezetett Isten. Itt először nyolc éven át a Nagytemplomi Értelmiségi Kör előadásait szervezhettem, fél évente pedig külmissziós előadásokat is tarthattunk elsősorban magyar misszionáriusokat kérve szolgálatuk bemutatására.  Jelenleg már a harmadik presbiteri választás az, amelyen az Úr kegyelméből részt vehetek. Eddigi szolgálati területeim a Missziói és az Intézményi Bizottságban voltak. Emellett szervezem és magam is részt veszek a vasárnaponkénti nagytemplomi orvosi ügyeletekben. Feladatomnak tartom az először érkezők és a külföldi látogatók megszólítását,  korábban városunkban tanuló diákok részére  javasoltam angol nyelvű istentisztelet tartását. Örömmel tartottam előadást Presbiter- továbbképzés keretében, bizonyságtételt a „Hirdesd az Igét” sorozatban ill. életmódtanácsadást a református idősotthonban.  Szívesen vállalok szervezői munkákat nagytemplomi hivatalos rendezvényeken (pl.Kárpát- medencei énnekkarok találkozója). Szívügyemnek érzem a Karakter 1517 Könyvesboltunkban található egyházi irodalom terjesztését. Példaképem az egyházért égő szívű Lorántffy Zsuzsánna és a betegekért magát odaadó Albert Schweitzer élete és munkássága. Ismételt megválasztásom esetén szeretném továbbvinni a megkezdett feladataimat és szolgálni híven Egyházunkat és annak Urát, Jézus Krisztust.

 

 

Nagy Zsolt

Református szülők második gyermekeként születtem, keresztelésemre és konfirmációs fogadalomtételemre az egyházi törvényeink szerint rendelt időben, szülőfalumban, az Esztári Református Egyházközség Gyülekezete előtt került sor. A Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségiztem, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem Programtervező Informatikus szakán, információs rendszer programozói, valamint az egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan, a családi vállalkozásban történő munkára készülve, felsőfokú számviteli, könyvelői képesítést szereztem.

Családunk megélhetését egy, a bátyámmal közösen tulajdonolt és üzemeltetett, ötven főnek munkát és megélhetést biztosító sütőipari társaság működtetése útján igyekszem biztosítani.

A közösségeihez mindig erős szálakkal ragaszkodó, társadalmi felelősségét és kötelezettségeit felismerő emberként, örömmel vállaltam tisztséget szülőfalum Önkormányzatában, így 1998–tól tizenkét éven át voltam Esztár község önkormányzati képviselő testületének megválasztott tagja, mely szolgálati időből 8 évig alpolgármesterként végeztem munkámat.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy feleségem személyében olyan társat rendelt mellém, akivel együtt kereshettük lelki útjainkat, akivel együtt találtunk a Nagytemplomi Gyülekezetben szerető, és bennünket befogadó közösségre. Hálás vagyok azért, hogy az Úr felé vezető úton vele együtt, a nehézségeken egymást átsegítve, együtt élhettük meg a hitre jutás csodáját. Feleségemmel, Mudra Mónikával 2004-ben a Nagytemplom oltára előtt fogadtunk hűséget egymásnak, házasságunkat az Úr két gyermekkel áldotta meg.

42 éves koromra, az önmeghatározásom egyik legfontosabb elemévé vált a bizonyosságom afelől, hogy a mindenséget alkotó Úristen gyermeke vagyok, és mindent az életemben kizárólag az Ő kegyelme által nyerhettem el. Ez a bizonyosság számomra nem kizárólag a megváltottság örömével és szabadságával jár, hanem az Istenhez tartozással járó kötelességeim felismerésével is. Számlálhatatlan ajándékaiért az Úrnak, mindörökké elkötelezett adósa lettem. Örömmel vállaltam, hát mindazokat a szolgálatokat, melyekre a gyülekezet szolgáló tagjaitól külső elhívást kaptam, és mindazokat a szolgálatokat, amelyekre az Úr belső lelki elhívásával indított. Részt vettem hajléktalan testvérek felé végzett szolgálatokban, többször volt lehetőségem a gyülekezet különböző alkalmain hitemet buzdítás vagy bizonyságtétel útján megvallani, imádsággal és csoportvezetéssel szolgálni.  Tettem és teszem, ezen szolgálataimat, alkalmatlanságom és méltatlanságom teljes tudatában, mindvégig az Úr kegyelméért könyörögve, az Ő mindenek felett álló Dicsőségét hirdetve.

 

 

Nagyné Berta Rózsa

1947.május 2.-án születtem Debrecenben. A gyülekezetnek 1995 óta vagyok tagja. Édesanyám 96 éves, Ő  is itt gyülekezeti tag.  Menyem, fiam és 4 éves unokám a „szűk” családom.

 2003-2005 között pótpresbiter voltam, majd az előző ( 2006-2011 és 2012-2016.) ciklusokban presbiternek választott a gyülekezet. 1999 novembere óta vagyok tagja az énekkarnak.

 A Diakóniai Bizottságban dolgoztam és dolgozom annak megalakulásától kezdve. A hajléktalanok között végzett szolgálatért, mely életem szép időszaka, nagy hálát adok Istennek. Igen sokat tanulhattunk, tapasztalhattunk. Továbbra is szeretnék ezeken túl is a gyülekezet javát szolgáló, esetleges és rendszeres feladatokat vállalni. A Középkorúak+ bibliakörében és a Bibliaiskola csoportban igen szoros, testvéri barátság alakult ki közöttünk. Számon tartjuk egymást. Az ujjá alakuló presbitériumban törekszem arra,hogy a gyülekezet tagjai közül még több testvért személyesen megismerve, bevonva, szoros baráti és a lehetőségekhez képest többféle, egymást segítő csoportokat tudjunk kialakítani.

Néhány idézet, amely mostanában az életemet segíti:

”…aki mást felüdít,maga is felüdül.” (Pred.11).

Egy másik számomra fontos idézet:„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban.”(Filippi 4,7)

Egy súlyosabb betegségemben érintett meg:„nem azé aki akarja és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”(Rómaiakhoz írott levél,9,16)

 

 

Oláh Zoltán

Nyírbátorban születtem 1962-ben. Gyermekéveimet szülővárosomban töltöttem el. Majd a Debreceni Református Kollégium gimnáziumában folytattam a középiskolai tanulmányaimat, és itt érettségiztem 1980-ban. A gimnáziumi tanulmányaim alatt is végeztem szeretetszolgálati munkát Dr Rózsavölgyi Tivadar tanár úr vezetésével. Az ekkor szerzett élmények, tapasztalatok megerősítették bennem a diakóniai szolgálat iránti elhívásomat. Házasságkötésem után már feleségemmel együtt végeztük tovább a diakóniai szolgálatokat. A Debrecen-Nagytemplomi Gyülekezetnek 2000-ben lettem a presbitere, és folyamatosan mai napig végzem e szolgálatot. Az elmúlt időszakokban voltam az Immánuel bizottság tagja, a diakóniai bizottság tagja.  Reménységem szerint az élő Isten megengedi, hogy az ő dicsőségére, a gyülekezet épülésére végezzem a presbiteri szolgálatot.

 

 

Dr Pécsi Tamás

 Sarkadon születtem, 1940. október 7-én, egy hatgyerekes család negyedik gyermekeként. Az általános iskoláimat Derecskén, Hajdúböszörményben és Debrecenben végeztem. A Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségiztem, majd 1964-ben megszerezvén az Állatorvostudományi Egyetem diplomáját, állatorvos lettem. Az egyetem elvégzése után 14 év alatt négy munkahelyem volt.  Végül 1978. január 1-jén a Mesterséges Termékenyítő Állomás dolgozója lettem, innen mentem nyugdíjba 2000. november 1-jén, 2003. december 31-ig dolgoztam.

Az egyetem negyedik évfolyamának elvégzése után, 1963-ban házasságot kötöttem Donkó Annával. Házasságunkat Isten négy gyerekkel áldotta meg. Jelenleg hét unokánk és egy dédunokánk van. A nyugdíjas éveim csendben telnek. Istennek hála, nem látszik rajtam, de súlyos betegségekkel küszködöm. (Akasztófa-humorommal azt szoktam mondani, hogy főállású beteg vagyok.) Isten úgy rendezte, hogy 2002-ben egy súlyos infarktusban nem vesztettem el az életem. De azóta a szívem egyharmada nem mozog.

A hitéletem több debreceni gyülekezethez kötődik: 1954-ben az Árpád téri templomban konfirmáltam, sokáig a Kistemplomba jártam, majd eltávolodtam a hittől.  2002-től tartozom a Nagytemplomi Gyülekezethez, azóta csaknem minden vasárnap ott vagyok a 10 órai istentiszteleten. A most véget érő ciklusban pótpresbiter, majd presbiter vagyok.

Az alábbi gyülekezeti feladatokban veszek részt (az egyre fogyatkozó erőm mértékében):

  • A Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjében önkéntes munkák (segédkezés az ételek elkészítésében, kiosztásában. A könyvtár rendezése. Ismeretterjesztő előadások, vitadélutánok szervezése.)
  • Önkéntes munka a gyülekezet beteglátogató szolgálatában.
  • A vasárnapi 10 órás istentiszteleteken fogadó és perselyező szolgálat.

A legkedvesebb bibliai idézetem:

            Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2:10)

 

 

Pócsik Anett

1982. július 7-én születtem Kisvárdán, édesanyám Tóth Korláth Erzsébet, édesapám Pócsik László. Van egy testvérem, Pócsik Judit. Habár szüleim távol élnek, nagyon örülök annak, hogy húgommal mindketten Debrecenben lakunk, szoros kapcsolatunk van, így sokat találkozunk.

Születésem évében kereszteltek Tiszabezdéden. Általános iskolába szülővárosomban, Záhonyban jártam. Itt konfirmáltam hetedik osztályos koromban. Sárospatakon a Református Kollégium Gimnáziumában végeztem középiskolai tanulmányaimat 1996-2000 között, majd a Debreceni Egyetemen szereztem magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát 2005-ben. Azóta tanárként dolgozom. Hosszúpályiban az Irinyi József Általános Iskolában két évet, Hajdúbagoson, a Sinay Miklós Általános Iskolában kilenc évet tanítottam. A szakom mellett színjátszó szakkört tartottam, osztályfőnök voltam és munkaközösség-vezető. A 2016/17-es tanévtől a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában tanítok magyart, az idei tanévben osztályfőnök lettem.

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség tagja vagyok, testvéremmel együtt hét évvel ezelőtt csatlakoztunk a Kőszikla Bibliakörhöz, amelynek vezetője két éve Molnár Szabolcs ifjúsági lelkész. Több mint négy éve vezetem a HAL-ifi csoportot dr. Halasi Péterrel együtt. Rendszeresen vállalok szolgálatot: istentiszteleteken buzdítást, imádkozást, igeolvasást, bizonyságtételt. Ezen kívül az idei Nagytemplom által szervezett gyermeknapon Nagyné Török Csilla lelkipásztor felkérésére narrátor voltam.

Bemutatkozásomat azzal az idézettel zárom, amelyet nagyon fontosnak tartok egész életemre, munkámra vonatkozóan: „A szeretet nem old meg mindent, de olyan légkört teremt, amelyben megoldást lehet találni minden problémára.”

 

 

Rácz Zoltán

1974. november 10-én, Debrecenben születtem. Gyermekkorom óta rengeteg szállal kötődöm a Nagytemplomhoz. Itt lettem megkeresztelve, később, felnőtt fejjel itt konfirmáltam. Nős vagyok, feleségem Ráczné Kiss Lívia. Házasságunk szintén a Nagytemplomban köttetett. Három gyönyörű gyermekkel ajándékozott meg minket az Úr. Leányunk Eszter Hanna, tizennégy éves, nyolcadik osztályos tanuló, a Református Kollégium Általános Iskolájában. Fiunk Zoltán, tizenkettő éves, ő hatodikos ugyanebben az intézményben. Mindkettőjüket a Nagytemplomban keresztelték meg. A legifjabb fiunkkal, a kilenc hónapos Dáviddal szintén itt készülünk a keresztelőre.

Tanulmányaimat az érettségi megszerzése után, a Magyar Posta berkein belül, akkori munkahelyemen folytattam. Ott szereztem meg felsőfokú szakmai végzettségemet. Az elmúlt tizennégy évet egy pénzügyi részvénytársaság kötelékében töltöttem, legutóbb adminisztrációs központ vezető beosztásban. Jelenleg új utakat keresek, ingatlanszakértőnek tanulok. A Nagytemplomi Gyülekezetbe a feleségemmel, Líviával 16 éve, házasságkötésünk kapcsán kezdtünk járni, melynek azóta igazán aktív tagjai lettünk. Meghívást kaptunk a gyülekezet kórusába, ahol egy nagyon szeretetteljes, lelkes, tehetséges közösséggel, énekszóval szolgáljuk az Urat. A Harminc+osok Bibliakörének is tagjai vagyunk, a csoport alkalmain mindig nagy örömmel veszünk részt. Az Istentiszteleteken, zenés áhítatokon az audiovizuális feladatokat ellátó csoport tagjaként segédkezem és szívesen vállalom a fogadó-perselyező szolgálatot és az úrvacsorai irányítást is. A gyülekezet egyéb nevezetes alkalmain, rendezvényein fotókon örökítem meg az eseményeket, melyek a Nagytemplom honlapján meg is tekinthetők. A Presbitériumnak és annak ifjúsági és vagyonkezelői bizottságának hat éve vagyok a tagja. A felsorolt szolgálatokat a jövőben is nagyon szívesen ellátom és azokon túl minden mást, amihez elegendő erőm és tehetségem mutatkozik.

 

 

Dr. Sipka Sándor

Nagyon megtisztelő számomra, hogy az elmúlt presbiteri ciklus után a következőre is jelölést kaptam a gyülekezettől. Kezdő presbiterként nagyon sokat tanultam a régebbiektől és a lelkészektől, továbbá alkalmam lett részletesen megismerni a gyülekezetünk szerteágazó, sokszínű tevékenységét. Aktív munkát a Külügyi Bizottságban végeztem folyamatosan. Sajnos, rajtam múlóan, már nem tudtam egyéb bizottságokban dolgozni, amint azt egyébként terveztem az induláskor.

 Két nemzetközi kapcsolat megerősítésében, illetve elindításában játszottam komolyabb szerepet. Sikerült egy, most már negyedik éve eredményesen működő együttműködést kialakítani a „Charlotte Myers Park – Göncruszka- Debreceni Nagytemplom” kapcsolatrendszerben, minek során a göncruszkai, református, alapítványi óvoda és iskola működtetéséhez nyújtott, amerikai pénzsegítséget a ruszkaik kiváló minőségű méz termékekkel viszonozzák, ami Debrecenben kerül felhasználásra a Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedőjében és a Református Könyvesbolt kávézójában.   A másik kapcsolat a kárpátaljai Csongor község gyülekezetével indult el 2016-ban. A jelenlegi ottani nehéz helyzetben ez az együttműködés nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon, mint eddig bármikor.

 Bár a mostani szakmai aktivitásom nyugdíjasként sem csökkent sokban a régi munkahelyemen, mégis a lehetőségeim szerint, folyamatosan, aktívan, a felmerülő problémák megoldásában mindig véleményt nyilvánítóan igyekeztem részt venni a gyülekezet és a presbitérium életében. Ezt a gyakorlatot szeretném megtartani az újraválasztásom esetén is.

 

 

Sipos Jolán Mária

 „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek,…” (1 Kol 3,23))

Matematika – fizika szakos középiskolai tanár vagyok. Két és fél évtizedig tartó házasságomat három gyermekkel ajándékozta meg az Úr, akik közül a legidősebb már kétgyermekes édesanya. 10 éve elváltam. Második éve, hogy Szolnokon tanítok, ahova bizonyosan az Úr vezetett, ennek számtalan jelét megtapasztaltam.

Református családban nevelkedtem, 44 éve konfirmáltam, de a gyermeki hitet elhagyva évtizedekre hátat fordítottam Istennek, egyháznak egyaránt. 2008-ban tértem vissza a hit útjára, s találtam befogadó közösségre a Nagytemplomi Gyülekezetben. A frissen megtértek lelkesedése, melynek tüze ma sem csillapodott számottevően, nagyon sok szolgálathoz elvezetett. Minden intézményünkben otthon érzem magam, hisz sokszor szolgáltam ott. Két évig még az énekkarnak is elkötelezett tagja voltam. A most záruló ciklusban pótpresbiterként a Missziói Bizottság és az Ifjúsági Bizottság munkájában vettem részt. 2016 őszéig gyakorlatilag e bizottságok által végzett minden munkából kivettem a részem. Hitem szerint a túlzott aktivitásom miatt vitt az Úr messzire a gyülekezettől, az otthonomtól. Most csak hétvégékre jövök haza Szolnokról. Szolgálatról persze így is gondoskodik a Mindenható: igeolvasás; imádság; keresztelésre érkezők fogadása; stb. A hétköznapokban pedig újra több időt fordítok egyéni elcsendesedésre, igeolvasásra, és naponta teszek bizonyságot az élő Istenről tanítványaim előtt, állami iskolában.  A hitközösséget sem kell nélkülöznöm, hisz az állásommal együtt gyülekezetet is kerestem/találtam: olyan sikeresen integrálódtam a helyi gyülekezetbe, hogy már szolgálatra is adódott alkalom. A debreceni kiscsoportok helyett tanév közben Szolnokon járok bibliaórára, vasárnaponként viszont Debrecenben megyek istentiszteletekre. A hétvégi szolgálatok közül különösen kedves volt számomra, hogy a pünkösdi istentiszteleten segíthettem; a vasárnap esti istentiszteleteken buzdítást vállalhattam. A májusi Kórustalálkozó, a júniusi Ünnepi Zsinat lebonyolításában végzett szolgálat szintén az életre szóló pillanataim sorát gazdagítja. Óriási ajándék, ha bármit tehetek az idézett igevers szellemében.

 

 

Dr. Szabó Attila

    1964-ben születtem Debrecenben, ahol jelenleg is élek a családommal együtt. Általános iskolai tanulmányait is ebben a városban kezdtem meg. Szívemhez még két város áll közel, Nyíregyháza, ahol a gimnáziumi éveimet töltöttem, és Szeged, ahol az élelmiszeripari mérnöki diplomámért tanultam. Visszatérve Debrecenbe, a második diplomámat a város egyetemén szereztem meg. Így lettem gyógyszerész, mely pályára igazából már gyermekkorom óta készültem. Jelenleg szakgyógyszerészként dolgozom Debrecenben, a szüleim által létesített gyógyszertárban és külsős oktatóként „Propedeutika” tantárgyat tanítok az első éves gyógyszerészeknek. A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság titkára vagyok és az MTA Orvostörténeti Munkabizottság Gyógyszerésztörténeti Albizottságának vagyok az alapító tagja. Szabadidőmben kertészkedem, és gyógyszerészet történettel foglalkozom – amiből PhD-mat írom.

    Egyházi életem minden fontosabb eseménye a Debreceni Nagytemplomhoz kötődik. Itt kereszteltek meg, Dezső Laci bácsi itt készített fel a konfirmálásomra, melynek 40 év elteltével 2017-ben volt a megerősítése. Annak idején a következő igével áldotta meg: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját” (Jelenések 2.10) – melyet igazán, most idősfejjel értettem meg. Az igémen keresztül miként óv és vezérel életem minden pillanatában az Úr Isten! A mára oly csodálatos hangú Nagytemplom gyülekezeti énekkarának, alapító tagja voltam, mely kórusnak köszönhetem életem társát, a feleségemet, akinek édesapja református lelkész volt. Ebben a templomban tartottuk az esküvőnket, és itt kereszteltük meg gyermekeinket (Attila, Bence, Péter). Édesapám után 2000 óta vagyok presbiter és a gazdasági bizottságban dolgozom. Az elmúlt 17 év alatt, szerencsém volt több egyházi rendezvényen segédkeznem, melyek a templomunkban kerültek megrendezésre.

 

 

Szabó Péter Csaba

1972. október 13-án születtem. 14 éves koromban kerültem Debrecenbe a Református Kollégium diákjaként, azóta itt élek - a katonaságnál eltöltött egy évet leszámítva. A Debreceni Egyetemen magyar szakos tanári, illetve holland szakos bölcsész és fordítói diplomát szereztem, ahol 10 évet dolgoztam is. 2011-ben a közalkalmazotti szférát elhagyva egy multicégnél kezdtem dolgozni, jelenleg a British Telecom debreceni irodájában dolgozom.

Feleségemmel és két gyermekemmel Debrecenben élek, a feleségem a Református Kollégium Gimnáziuma Leányinternátusának nevelőtanára. 11 éves Sámuel és 7 éves Ábrahám fiaim a Református Kollégium Általános Iskolájának tanulói. Feleségemmel több mint húsz éve vagyunk a Nagytemplomi Gyülekezet tagjai, gyermekeink születése előtt az akkori ifjúsági lelkészek (Szerencsi Imre, Fehér Norbert) vezette Nagyifi, majd a belőle lett Fiatalok Bibliaköre volt lelki feltöltődésünk fontos helyszíne.

Két ciklus óta a gyülekezet presbitere vagyok (kezdetben a legfiatalabb presbiter voltam). A szolgálati területek közül kezdetben leginkább a gyerekmunkában, majd első presbiteri ciklusomban az Ifjúsági Bizottságban vettem részt. A 2017-ben záruló ciklusban a Diakóniai Bizottság tagja vagyok. A gyülekezeti élettel kapcsolatban azt vallom, hogy a kis-csoportokban, réteg-alkalmakon való részvétel nagyon nagy jelentőségű, de a gyülekezethez való tartozás legfontosabb alkalmát és helyszínét a vasárnapi istentiszteletek jelentik.

 

 

Széll László

1959. augusztus 18-án születtem Püspökladányban. Az általános iskola elvégzése után Debrecenben tanultam tovább a Baross Gábor Középiskolában. Tanulmányaim végeztével 10 éven keresztül a vendéglátóiparban dolgoztam, közben üzletvezető képesítést szereztem. 1979-ben kötöttem házasságot, melyben azóta is töretlen boldogságban élünk. Két gyermekünk született, Ádám 1985-ben, Éva pedig 1987-ben. Sem én, sem feleségem nem részesültünk vallásos nevelésben, azonban, ahogy gyermekeink nőttek, egyre inkább érlelődött bennünk az elhatározás, hogy mi meg akarjuk adni nekik a vallásos nevelés lehetőségét.

Az óvoda befejezése után ezért mind a két gyermekünket a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájába írattuk. Az iskola szellemiségének és tanárainak köszönhetően, mi is a Nagytemplomi Gyülekezet tagjai lettünk. Feleségemmel együtt 2000-ben konfirmáltunk.

2010-ig egyéni vállalkozóként dolgoztam. 2010 után bővült a vállalkozásunk és kft-re módosult, aminek jelenleg a fiam az ügyvezetője. Feleségem több éven keresztül az Immánuel Otthon dolgozója volt. Jelenleg családi vállalkozásunkban dolgozunk gyermekeikkel együtt. Mindig szívesen segítettem a gyülekezet munkájában, ezért örömmel vállaltam el a felkérést a presbiteri teendők ellátására. Két ciklust töltöttem el Külügyi Bizottsági tagként. Szívesen vettem részt a hajléktalanok megsegítéséért induló programokban, ahol támogatóként és önkéntesként is tevékenykedtem, családommal együtt. Aktívan részt vettem a Debreceni Büntetés Végrehajtási Intézmény istentisztelettel egybekötött ünnepségein. Újraválasztásom esetén, továbbra is hittel és szeretettel fogom végezni a rám bízott feladatokat.

 

 

Szentesiné Kiss Piroska

1958-ban születtem Tiszalökön református családban. Két felnőtt fiam van: a nagyobbik 35 éves, a kisebbik 32. Jelenleg pedagógusként dolgozom a Hatvani István Általános Iskolában.
A református vallás gyakorlása fontos része az élemnek: erkölcsi iránymutatás, támasz az életemben, lelki üdvösség. 1997 óta vagyok tagja a Nagytemplomi Gyülekezetnek, a gyermekeimet is itt keresztelték meg. Nagyon jól érzem magam ebben a közösségben. Az istentiszteletek lelki megnyugvást adnak nekem, és szellemi erővel töltenek fel. Örülök, hogy részese lehetek a sokféle közösségépítő programnak.  Szívesen vállalok szolgálatokat a gyülekezetünk épüléséért: sokáig patronáltam a konfirmandusokat, részt vettem a gyermek istentiszteletek szolgálatában, a baba-mama körben és a különféle gyermekprogramokban besegítettem, rendszeresen frissítettem a gyülekezetünk honlapját, és végeztem többféle munkát a Missziói Bizottság tagjaként. Örömmel tölt el minden feladat, amellyel hasznára lehetek gyülekezetünk közösségének, és szolgálhatom az Úr dicsőségét.

 

 

Dr Szőke Viktor Albert

Ártándon születtem 1960.05.15-én református családban, melynek a szellemisége végigkíséri eddigi életemet. Szegeden végeztem a jogi egyetemet és a végzést követően költöztem Debrecenbe és ekkor kapcsolódtam be a Nagytemplomi gyülekezet életébe. Nős vagyok. Feleségemmel együtt neveljük a szintén jogi pályára készülő Georgina nevű lányunkat. A Matávnál a megalakulástól kezdve részt vettem a távközlési hiánygazdálkodás felszámolásának folyamatában, annak is a jogi környezetének kialakításában. 13 éve ügyvédként dolgozok a gazdasági és polgári jogi szakterületeken.

Mindig is érdekeltek az emberi sorsok, a problémák, azok megoldásai és az azokban történő segítő közreműködés lehetőségének megtalálása. Törekszem arra és próbálok úgy élni és tevékenykedni, hogy cselekedeteim megfeleljenek annak a biztos tudatnak, hogy pontosan senki sem tudhatja azt, hogy mi is a valós küldetése.

Jelen presbiteri ciklusban a vagyonbizottságban igyekszem hasznosítani szakmai ismereteimet, melyet szívesen folytatok megválasztásom esetén is.

 

 

Szűcs Márta
(szül.: Debrecen, 1960.07.19.)

Debrecenben születtem és a Nagytemplomhoz gyermekkorom óta kötődöm, mert szüleimmel ide jártunk istentiszteletekre. Itt konfirmáltam és Istenhez való kapcsolatom is itt kezdődött el.

Mindig hitben és Istent tisztelve éltem az életemet, de igazából Istent kereső, minden nap Bibliát olvasó, rendszeresen templomba járó két évtizede lettem. A ’90-es években kezdtem el nagyapám könyvtárából prédikációs gyűjteményes könyveket olvasgatni és a Bibliát mélyebben megismerni. Aztán egyre jobban elmerültem a bibliaolvasásban és igényeltem a bibliamagyarázatokat, ezért becsatlakoztam bibliakörökbe és azóta is a Középkorúak Bibliakörének vagyok tagja.

Hat évvel ezelőtt választottak meg presbiternek. Mivel angol tanár vagyok, így a Külügyi Bizottságban vállaltam feladatot. A Külügyi Bizottságban a titkári tisztséget ellátva jegyzőkönyvet szoktam vezetni és külföldi vendégeket néhányszor városnézésre vittem.

Nagyapám református lelkész volt és ő mesélte, hogy mellette mindig nagyon lelkes, az egyházért szívvel-lélekkel dolgozó presbiterek álltak. Ez úgy megmaradt bennem, hogy unokaként én is ezt szeretném adni az egyházamnak. Tulajdonképpen a 6 éves ciklus alatt, amilyen feladatok adódtak, azokban igyekeztem segíteni. Újraválasztásom esetén is ezt tudom ígérni.

 

 

PÓTPRESBITERJELÖLTEK:

 

Csóka Pálma

Szamosszeg, 1955.június 30.

Hívő szülők harmadik gyermekeként születtem. Vasárnapi iskolás még szülőfalumban voltam, de már a Debrecen- Szabadság-telepi református templomban konfirmáltam 1970-ben. A Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola oligofrén - szurdopedagógiai szakán kaptam gyógypedagógusi diplomát. 1977-től a Hallássérültek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményében dolgozom és 1994-től az intézmény intézményvezető-helyettese vagyok. A Gondoskodni Kegyeskedjék Alapítvány – a debreceni Hallássérültek Iskolájáért - kuratóriumi elnökeként tevékenykedek több mint egy évtizede. Évek óta gondozom fekvőbeteg édesanyámat.

2001-től vagyok a nagytemplomi gyülekezet és a gyülekezet énekkarának tagja. Az elmúlt ciklusban pótpresbiterként a Zenei Bizottság munkájában vettem részt.

 

 

Győri Judit

A Debreceni Egyetem Agrár-és Műszaki Tudományok Centruma Mezőgazdaságtudományi Karán Környezetgazdálkodási agrármérnökként végeztem. Egyetemi éveim után a Magyar Református Szeretetszolgálatnál kezdtem el dolgozni, ahol a Szeretethíd Kárpát-medencei Önkéntes Napok koordinálása a fő feladatom, valamint gyermekprogramokat szervezek és önkéntesekkel foglalkozok. A Nagytemplomi gyülekezetben konfirmáltam, és azóta is rendszeresen részt veszek a gyülekezet keretein belül működő kisebb csoportok alkalmain (ifjúsági órán, bibliaórán). Ifjúsági csoportot vezettem közel 10 évig, és igyekszem a gyülekezet életébe minél jobban bekapcsolódni. Hiszem, hogy szolgálatommal segíthetem a Szentlélek munkáját és gyülekezetünk élő közösségét építhetem.

 

 

Dr. Kiss Sándor

Református családban 1950. október 25-én születtem Miskolcon. Édesapám a Martin kertvárosi Református gyülekezet presbitere, majd gondnoka volt éveken keresztül, betegségéig. Klinikai főorvosként vonultam nyugdíjba 2015. október 25-én. 2002-től vagyok egyéni körzetben – 18. számú, azaz az óváros – megválasztott önkormányzati képviselő. 2006-tól az Egészségügyi Bizottság elnöki feladataival bíztak meg, 2010-től az összevont Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöki teendőit látom el, jelenleg is. Orvoskollégáim megtisztelő bizalmából 2003-óta a Hajdú Bihar Megyei Területi Orvosi Kamara Etikai Bizottságának elnöke vagyok.. 2002-ben kaptam felkérést a Gyógyfürdő Kft. Fb. elnöki feladatainak ellátására.. 1975-ben megházasodtam, feleségem háziorvostan szakorvosa. Két gyermekünk született, Sándor Imre és Gergely Gábor. Sándor ortopéd-traumatológus szakorvos, Gergely háziorvostan szakorvosa. Mindketten házasok, és Istennek hála mindezidáig 7 unokával ajándékoztak meg bennünket. Amennyiben Isten megsegít, úgy az eddigiekhez hasonlóan elsősorban egészségügyi és szociális területen tudom szolgálataimat felajánlani.

 

 

Kollár Józsefné (szül. Kozma Juliánna Erzsébet)

  1. március 12-én Debrecenben születtem. A család ahová érkeztem egyszerűnek mondható.

Anyai ágon felmenőim a Hortobágyon éltek szoros kapcsolatban a természettel, állatokkal. Nagyapám, dédapám számadó gulyás volt. Édesanyámat tudták taníttatni, így ő elvégezte a Dóczy Leánynevelő Iskolát, ahol tanítói diplomát kapott.

Apai ágon már két generáció foglalkozott konyhakertészettel, melybe édesapám tizenkét évesen kapcsolódott be. A növények és a föld szeretete, gondozása élete részévé vált. Folyamatosan fejlesztette gazdaságát, így a hatvanas évek végétől kezdődően az Agrártudományi Egyetem diákjait vitték hozzá megismerni kertészetét.

Reformátusként nevelkedtem, a nagy család együtt járt Istentiszteletre a Mester utcai templomba. A családtagokra a derű és a hála volt jellemző. Ismeretlen volt a zsémbeskedés, morgás, mások hibáztatása. Pontosan illett rájuk az ige, melyet én kaptam konfirmációm alkalmából: „Boldogok, akiknek szivök tiszta, mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5:8.)

Tizennégy évesen elhagytam a szülői házat és Debrecent, hogy a vágyott szakmát tanulhassam. Nőiszabó szakmát és érettségit szereztem, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen Könnyűipari Gépészmérnök Oklevelet kaptam, melyet később Mérnök-tanár diplomával egészítettem ki.       1973-ban kötöttem házasságot, melyet Isten egy fiú és egy leány gyermekkel áldott meg. Ezen időszakban éltem, éltünk Budapesten, Diósdon, Hajdúszoboszlón.

1980-ban a kis család Debrecenbe költözött. Férjem építészmérnök, 1980-tól nyugdíjazásáig 35 évig dolgozott a Debreceni Egyetemen. 1990-ben alpolgármesterré választották, 1992-től a Musica Sacra Egyházzenei Alapítvány elnöke. Férjem kuratóriumi szolgálata mélyítette el kapcsolatomat a Nagytemplomi Gyülekezettel, melynek tagja lettem.

Az istentiszteletek és gyülekezeti közösségi alkalmak erősítenek hitemben. Szeretnék én is tevékeny részese lenni annak a szolgálatnak, mely a mindennapokban is megtapasztalhatóvá teszi Isten igéjét.

 

 

Petkes Melinda

1982-ben születtem és szerető család ölelésében nevelkedtem egy partiumi kisvárosban, Tasnádon. Középiskolás tanulmányaimat Szatmárnémetiben folytattam pedagógia szakon, így kaphattam 2001-ben tanító-óvónő pedagógiai szakképesítést. Felsőfokú tanulmányaimat Debrecenben végeztem, 2006-ban végeztem tanító-kommunikáció szakon, közvetlenül ezután lehetőséget kapva arra, hogy egy ideig pedagógusként jelen lehessek a gyermekek nevelésében-oktatásában. Hálás a szívem, hogy az idei évben református hittanoktatóként végezhettem Sárospatakon. Jelenleg egy vállalkozásnál végzem mindennapi teendőimet. 2014. január óta vagyok a Nagytemplomi Gyülekezet nyilvántartott tagja. Isten áldásának köszönhetően a gyülekezeti gyermekszolgálatban és a teaházas alkalmakon vehetek részt segítőként, illetve önkéntesként a gyülekezeti életünkhöz kapcsolódó egyéb alkalmakból adódóan. A gyülekezetünk keretein kívül a Vasárnapi Iskolai Szövetség szervezésében a gyermekek evangéliumi tanításában szolgálhatok csendesnapokon, gyermektáborokban, emellett egy belmissziós szolgálat keretében is részt veszek segítőként, illetve gyermekek tanításával kapcsolatosan különféle szolgálatban.

 

 

Szabadi István

2010 óta követem Krisztust. Akkor értettem meg, hogy addig lázadásban éltem az Isten ellen. Ő azonban kegyelemből beoltott a szőlőtőbe, aki a Krisztus, és megkaptam az üdvösséget.

1989. január elsején születtem Debrecenben. Felmenőim javarészt pedagógiával és bölcsészettudományommal foglalkoztak, foglalkoznak. Három testvérem van, két húgom és egy öcsém.

A Kisrefiben, majd a Dóczyban tanultam. Érettségi után anglisztika alap-, majd mesterszakos bölcsészoklevelet szereztem. Ezek után irodalmi doktoranduszi ösztöndíjas voltam, és a keresztyén fantasztikus irodalmat tanulmányoztam. Ezzel párhuzamosan teológiai tanulmányokat folytattam, amelyeket bár később abbahagytam, mégis meghatározták pályámat. Azóta keresztyén könyvkiadóknak fordítok regényeket, illetve teológiai és hitmélyítő könyveket angol nyelvről.

2015. június 27-e óta házasságban élek. Feleségem, Andrea a Református Kollégium Gimnáziumának angol-, történelem- és vallásszakos tanára. Sok közös szolgálatunk van a gyülekezetben.

Eddig elsősorban az ifjúsági munkában és a zenei életben vettem részt. Feleségemmel 2011-től kezdve vezettünk közösen egy ifjúsági csoportot, akik idén szeptembertől önálló bibliakörré alakultak. Az ifjúsági élet szervezésében is örömmel kivettem a részem: programokat szerveztem, a szentesti műsorhoz is hozzájárultam. Legelső gyülekezeti szolgálatomat az Éden zenekarban végeztem, majd a vasárnap esti, új liturgiájú és zeneiségű istentiszteleten kezdtem zenélni, ezt azóta is folytatom. Szívügyem az Alpha kurzus, amelyet hatékony evangelizáló eszköznek tartok, az én megtérésemben is fontos szerepet játszott. Szerveztünk már ifjúsági Alphát és felnőtt Alphát, illetve regionális Alpha-konferenciát is.

Megtiszteltetésnek tartom, hogy az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárságával és a gyülekezet életének felelős irányításával megbízott testület tagjává jelöltek.

 

 

Szekeres Roland

Kisvárdán születtem, 1973. augusztus 6-án. Gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem, majd műszaki szakoktatóként, közlekedésmérnökként és gazdasági mérnökként szereztem diplomáimat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és a győri Széchenyi István Egyetemen.

Gyermekkoromban nem volt részem vallásos neveltetésben, a református egyházzal feleségem által kerültem kapcsolatba. Esküvőnk előtt felnőttként keresztelkedtem és konfirmáltam a záhonyi református gyülekezetben. 2005 decemberétől élünk feleségemmel Debrecenben, ezt követően lettünk a Nagytemplomi Gyülekezet tagjai. Két gyermekem Blanka és Abigél már Debrecenben születtek és keresztelésük a Nagytemplomi Gyülekezet közösségében történt. Aktívan részt veszek a vasárnapi istentiszteleteken és a 30 pluszosok bibliakörének alkalmain. Néhány éve az informatikai, technikai szolgálat önkéntese vagyok. Örömmel fogadnám, ha presbiterként is segíthetném gyülekezetünk épülését.

 

 

Szoboszlai Zoltán

1982. november 27-én születtem Mátészalkán. Gyermeki éveimet egy szabolcsi településen, Hodászon töltöttem, ahol - szüleimnek és nagyszüleimnek hála - már egészen fiatalon megismerkedhettem a református hittel. Ekkor döntöttem el, hogy az általános iskola befejezését követően a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában szeretném folytatni középiskolai tanulmányaimat, ahol is 2001-ben sikeres érettségi bizonyítványra tehettem szert. Bár az ezt követő években kicsit távolabb vezette az utamat Debrecentől az Úr Isten, de az itt eltöltött középiskolás évek olyannyira meghatározóak voltak az életemben, hogy mindig is tudtam, később Debrecenben szeretnék gyökereket ereszteni. A középiskola után egy évet sikerült eltöltenem a németországi Hamburgban, ahol egy önkéntes diakóniai év keretén belül egy idősek otthonában szolgálhattam az ott élő idősebb testvérek között. Főiskolai tanulmányaimat Nyíregyházán folytattam, ahol 2007-ben szereztem meg első diplomámat a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán, mint egészségügyi informatikus.

A kínálkozó álláslehetőségek mérlegelése közben egyértelmű volt számomra, hogy Debrecen városa fontos szempontként fog szerepelni a döntésem meghozatalában, így kezdtem el 2007 szeptemberében az IT Services Hungary Kft. debreceni telephelyén dolgozni, mint informatikai szolgáltatás üzemeltető. Az eltelt évek alatt elvégeztem a Debreceni Egyetem Informatikai Karán a programtervező informatikus mester szakot is, ahol 2012-ben diplomáztam információs rendszerek szakirányon. Jelenleg, mint szolgáltatási egység vezető dolgozom a cégnél, immár tizedik éve. A munkahelyi és tanulmányi sikerek mellett mégis üresnek éreztem az életem, hisz ekkor még nem tartoztam egyik gyülekezethez sem, és egyre erősebb vágyat éreztem a szívemben a Nagytemplomi Gyülekezet iránt. Itt kis idő elteltével sikerült megtalálnom a Kőszikla Bibliakört, amelynek az óta is aktív tagja vagyok, és a gyülekezeti életem a szolgálati helyeim betöltésével teljesedhetett ki. Eleinte a vasárnap esti Istentisztelet zenei hangszerelésének az előkészítésében vehettem részt, később pedig már egy ifjúsági csoport vezetésével bíztak meg. A pótpresbiteri tisztség betöltésének lehetősége egy újabb megerősítés számomra az Úrtól, hogy nem véletlenül választottam ezt a gyülekezetet, ahol nem csak lelki töltődést kaphatok, de a gyülekezet aktív tagjaként én is hozzájárulhatok a gyülekezeti élet építésében.       

 

 

Vad Péter Zsigmond

1990 óta a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség tagja.

2001-ben érettségiztem a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, majd a

Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába nyertem felvételt, ahol 2004-ben zenész /klasszikus zenész zeneszerző szakképesítést szereztem. Ezt követően a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán folytattam tanulmányaimat, ahol 2008-ban ének-zenetanár, egyházzenész és szolfézstanár főiskolai diplomát, majd 2015-ben ismét visszakerülve az iskolapadba okleveles egyházzene-tanár (egyházzene-orgona) mesterfokozatot szereztem.

A főiskolai diploma megszerzése után - akkori nevén - a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájában kezdtem meg tanári pályámat, ahol azóta is ének-és egyházi ének tantárgyakat oktatok, és vezetem az 3. és 4. „zeneis” osztályokból álló Kicsinyek Kórusát.

Körülbelül 10 éve vagyok a Pro Urbe-díjas Nagytemplomi gyülekezeti kórus másodkarnagya, orgonakísérője és a gyülekezet másodkántora. Több évig irányítottam gyülekezetünk zenekarát, továbbá zeneszerzői ambícióimmal próbálok szolgálni a közösségben. Igyekszek nagyon jó kapcsolatot fenntartani gyülekezetünk Immánuel Otthonával: rendszeresen kapok felkérést zenei szolgálatokra szüreti ünnepségeken, nemzeti megemlékezéseken és egyéb rendezvényeken.

Kedvelt érdeklődési területeim a csillagászat, a túrakerékpározás, a zeneszerzés és az ornitológia.

 

 

Veres Ágota

1974-ben Debrecenben születtem, édesanyám csecsemő ápolónőként, édesapám szakácsként dolgozott. Fél évvel később kereszteltek meg egy beregi kis faluban, Mátyuson, ahol anyai nagyszüleim éltek és a mai napig erős szálak fűznek a faluhoz.

Édesanyámmal élek, aki 1995 óta gondozásomra szorul, mivel sajnos nagyon fiatalon esett át egy súlyos betegségen, mely maradandó, visszafordíthatatlan állapotot idézett elő nála. Egyedüli gyermekként 20 évesen szakadt a nyakamba az ÉLET. Tudom, hogy egyedül sohasem lettem volna képes véghez vinni mind azt amit kaptam a sorstól, és láthatatlan kézzel segített engem az Úr és amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, akkor mindig tovább lendített.

Lassan 20 éve vagyunk együtt a párommal, aki szintén a gyülekezet aktív tagja és nagyon szeretünk közösen is szolgálatokat vállalni a gyülekezetben.

Én a Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetében kutató analitikusként dolgozom április óta, előtte 21 évig az Immunológiai Intézetben dolgoztam.

A nagytemplomi gyülekezetbe 2007-ben kerültem, amikor nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, és azt éreztem, hogy szükségem van lelki támaszra. Következő évben  felnőttként konfirmáltam és a konfirmációm alkalmával kapott ige azóta is életem vezérvonala és ebben az igében kaptam meg a választ az eddigi egész életemre,  mely így szól:  Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját (Jel 2 10,11).

Nem sokkal később a Kőszikla bibliakör tagja lettem, ahová azóta is tartozom és ahol igazi testvérekre találtam.

Az elmúlt évek alatt legtöbbször a gyülekezet ifjúságával kapcsolatos alkalmakon segédkeztem, illetve kb. 2 éve a Vasárnap Esti Zenés Istentiszteletek utáni teaház előkészítését, koordinálását és a szükséges dolgok beszerzését végzem.

Jó volna a fiatalokat és az idősebb generációhoz tartozó gyülekezeti tagokat közelebb hozni egymáshoz, a köztük levő távolságot csökkenteni. Ezt talán közös programok szervezésével lehetne elérni, figyelembe véve minden generáció igényeit illetve az egymással szembeni elvárásokat is.

Örömmel vállalok szolgálatot a többi istentiszteleten is. Megélhettem már azt az érzést is, amikor a gyülekezetet buzdítva beszélhettem az Isten által kapott ajándékokról, az Ő szeretetéről és persze kegyelméről is. Ünnepeinken is többször vettem részt az ünnepi műsorban, és megtapasztaltam, hogy mennyire jó érzés így is megélni ezeket a fontos alkalmakat. Karitatív tevékenységek közül talán a hajléktalanoknak való ételosztást tudom kiemelni a téli időszakban, illetve a párommal szívesen segédkezünk az ételek elkészítésénél is. Szeretném kivenni a részem még hatékonyabban is a gyülekezetünk fejlesztésében, épülésében.

Nincsenek megjeleníthető események.