Rendszerüzenet

Felezés, azaz presbiteri csendes hétvége

Felezés, azaz presbiteri csendes hétvége Berekfürdőn

2015. március 28-29-én

 

Szinte hihetetlen, hogy a presbiterré választásunk óta eltelt három év - 2012-ben szavazott nekünk bizalmat a nagytemplomi lelkipásztori közösség és a gyülekezet, s mi esküt tettünk, hogy a tisztünkkel járó kötelességeket és feladatokat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára, a Magyar Református Egyház rendjében szolgálatként igyekszünk teljesíteni -, tehát félidőhöz érkeztünk.

Felezés! Egyetemisták körében ezt az eseményt különféle rendezvények általában zajos sorával teszik emlékezetessé a fiatalok. Velünk kapcsolatban talán annyi a különbség, hogy a mi felezésünk csendes ünnep. Számot adunk a ránk bízott feladatok elvégzéséről, illetve a hiányosságainkról. Van, aki maximálisan teljesített, s van, aki most kicsit szorongva éli meg a felezést, mert nem tudott úgy megfelelni, mint szeretett volna, de bizonyára mindannyian arra törekszünk, hogy az elkövetkező három évben legjobb tudásunkkal, képességeinkkel, szorgalmunkkal végezzük a presbiteri feladatainkat.

Szombaton délelőtt előre jól megszervezett rendben történt a Berekfürdőre való utazásunk. A tavaszi viharos szél féktelenül zúgott át a 4-es úton, de mi ebből a zárt autókban nem éreztünk semmit, legfeljebb a gépkocsikat vezetők tapasztalhatták a széllökéseket. Az első közös programunk az ebéd volt - itt és az összes többi étkezésnél a Szövetség Hétvége résztvevőivel (házasságukra készülő bájos, ifjú párok) költhettük el a finom falatokat -, melyet mindjárt követett Vad Zsigmond Esperes úr bibliaórája (Júdás levele 13. és 20-25. versei alapján), valamint a közös imádság.

Felgyorsult világunkban szükségessé vált, válik a megújulás az egyházban is. 2013-ban a MRE Zsinata az Egyházi Jövőkép Bizottság Érintés című füzetével elindított egy tájékozódó felmérést a gyülekezetekben, s természetes, hogy nekünk is kiemelten kell foglalkozni ezzel a témával. Oláh István Nagytiszteletű Úr Gyülekezetünk és szolgálatunk jövőjének kérdései címmel tartott egy átfogó előadást, tehát épp az említett megújulást boncolgatva, elénk tárva konkrét célokat, lehetőségeket. Gazdag prezentációjához volt bőven hozzászólás, a jelent feszítő problémákat előtérbe helyezve értékeltük ki a jövő várható nagy dolgait, melyek valóra váltásához óriási szükség lesz a szívvel-lélekkel szolgáló presbitériumra és a gyülekezeti tagok aktív önkéntes munkájára.

Vacsoránkat elfogyasztva különleges esti elcsendesedésre gyűltünk össze, keresztyén meditáció következett. Nagyon újszerű, mégis olyan érzésem volt, mintha a régiek épp így tették volna ezt a lelki életükben. Márk evangéliumából a 8,31-33. versek alapján rövid kérdéseket kaptunk, melyekre csendben, E/1. személyben válaszoltunk. Majd a 119. zsoltár szavaival összhangban közösen imádkoztunk. Mélyen megindító lelki gyakorlat volt ez.

Hogy a beszélgetések se maradjanak el, az éjszaka rövidsége ellenére (épp ezen az éjszakán volt az óraátállítás, 60 perccel kurtította meg a pihenő időt) kellemes, szeretetteljes légkörben, kisebb csoportokban sok mosollyal, nevetéssel, kötetlen társalgás folyt.

Elegendőnek bizonyult az alvásidő, hisz reggeli után frissen érkeztünk az előadóba, ahol Mátyásné Szabó Beáta Nagytiszteletű Asszony csendes percek keretében személyes életéből hozott történeteit osztotta meg velünk. Emlékezetes marad számunkra, hisz hiteles, példaértékű mondatai mindannyiunkat megérintettek, a szívünkbe érkeztek.

Három kiscsoport alakult, s elvonulva csendes helyiségekbe, következett a számadás: az első félidő utáni presbiteri szolgálataink értékelése. Ezeken a beszélgetéseken a lelkészek nem vettek részt. Őszintén tártuk fel egymás előtt a ciklus első felében elvégzett feladatainkat, s önkritikát gyakorolva azokat a szolgálati területeket, amelyekben erősödnünk kell, ahová több időt, energiát kell szánni. Van tehát mire nézni a második félidőben!

Ismét közösségbe szerveződtünk, s a csoportok vezetői lényegre látóan beszámoltak az eszmecserékről, immár a lelkészek jelenlétében.

Rövid szünetet beiktatva előkészítettük a termet a záró istentisztelethez. Ennek kiemelendő része az őskeresztyén gyülekezeti úrvacsora, mely Gyökössy Endre úrvacsorai ágenda-javaslata nyomán történt. Áldásos alkalom volt, szinte fürödtünk Isten és egymás szeretetében. 

Ebéd után csomagoltunk, s egymás után gurultak ki az autók a Megbékélés Házából. Lélekben megerősödve, sok céllal felvértezve készülünk a következő három évre. Legyen ebben a Biblia tanítása segítségünkre, Pál apostol az efézusi vénektől (presbiterektől) ekképpen búcsúzott: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28)

  Dr. Bács Jenőné presbiter asszony írása

Nincsenek megjeleníthető események.