Rendszerüzenet

Gyülekezeti énekkarunk szolgálata

„Énekeljetek az Úrnak!”

 

Miskolc-Tapolcai meghívásnak tett eleget az énekkar

 

2014. szeptember 12- 14. ismét egy felejthetetlen dátum volt az énekkar életében.

Pénteken délután indultunk el. Szállásunk Mályiban, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Szabadidő és Továbbképző Központjában volt.

 A Mályi tó partján levő többszintes épület, hatalmas parkkal, vízi sportok űzésére is alkalmas stéggel, 102 fő részére szállást, ellátást biztosító épület. Van külön sátorozásra és lakókocsival érkezők fogadására is alkalmas zárt parkja. Több közösségi terem, étterem várja a pihenni vágyókat. Kellemes, szép hely.

Vacsora előtt azonnal birtokba vettük a gyönyörű parkot. Csodás naplementében gyönyörködve figyeltük azt a 10 bátor énekkari társunkat, akik vízibiciklin „bejárták”  a tavat. Este hatalmas csatákat vívtunk a cso-cso és billiárd asztaloknál.

A szombati napot Miskolcon töltöttük. A korabeli tervek alapján csodálatosan helyreállított Diósgyőri várban töltöttük el a délelőttöt.  Ez az igazi lovagvár Nagy Lajos király idejében élte fénykorát.  Lovagterme Európa legnagyobb királyi fogadóterme ma is. A maga korában jelentős történelmi események színhelye volt. Termei, kiállításai méltóak történelmünk fényes időszakának bemutatására.  Jól felkészült idegenvezetőnk a magyar történelem olyan eseményeiről mesélt nekünk, amelyekről eddig nem tudhattunk, s melyeknek helyszíne a maga korában Európa királyai között is legnagyobb, egy  igazi lovagkirály székhelye volt. A nápolyi csatáról tanultunk, mely győztes csata után lett Magyarország történelme során a legnagyobb kiterjedésű.  3 tenger mosta a határait. Arról, hogy milyen is volt a lovagkorban egy békekötés, nem tanítottak sokat még a középiskolában sem. Nem írták le a csata után pergamenekre, „csak becs’szóra” elfogadták, hogy ki a győztes és ki a vesztes. De a csatavesztés elfogadásának formája volt. A vesztes, fél évvel a csata után a győztes elé járul, annak székhelyére, hódolatra.   Így járult Velence küldöttsége lovagkirályunk elé.

( Lajos királyt mi debreceniek is igen tiszteljük, hiszen 1361-ben mezővárosi címet adományozott Debrecennek.)

A vár mindennapjairól, lakóinak életéről is képet kaphatunk a korabeli berendezések alapján. Sőt! Ott jártunkkor egy hagyományőrző csoport, a „Kóbor Lovagok”, lovagi tornabemutató tartottak. A lovaggá válás módját, öltözéküket és a lovagi „harcmodort” is megismerhettük.

Egy énekkar minden lehetőséget megkeres, ha énekkel tiszteleghet. Most a királyi kápolna és a lovagterem volt erre a célra a legalkalmasabb. A korabeli épületeknek általában jó az akusztikája. Most is szépen szólt a „ 42 zsoltár” és a „Tollite hostias”. Idegenvezetőnk és egy éppen ott lévő középiskolás diákcsoport tanárnője is megköszönte a helyhez illő különleges meglepetést.

Délután ellátogattunk Lillafüredre egy kis jó levegőt szívni. Azután megnéztük a  régi avasi TV tornyot is. Délután a Belvárosi Gyülekezet Fehér Templomával és a gyülekezet életével ismertetett meg a gyülekezet lelkésze. Itt szolgált Sepsy Karcsi bácsi 6 éven át az’50-es években Ennek a 150 éves templomnak a különlegessége a belső két szint.  Ezután az 1997-ben felgyújtott és 2 évvel később példás  ökumenikus összefogással ujjá épített „Deszkatemplom” történetét ismerhettük meg. A gyülekezet gondnoka beszélt az ujjá építésről és a gyülekezet életéről.

Mályiban vacsoráztunk és köszöntöttük Vad Zsigmond esperes urat születésnapja alkalmából.

 

 „Boldogok  akik lakoznak a Te házadban és dicsérhetnek Téged szüntelen.”

(Zsolt.84,5)

Ez az idézet olvasható a Miskolc-Tapolcai Református Templomot bemutató kiadmányon.   A templom építése 2000.június 20-án kezdődött el. Befejezése még várat magára.  Reméljük, hogy már nem sokáig.     

Sepsy Karcsi bácsi  1953 és 1959 között Miskolcon szolgált. Jól ismerte és ismeri a Tiszáninneni Református Egyházkerületet. Még tavasszal hozta a Miskolc-Tapolcai Gyülekezet meghívását, melynek a szeptember 12-14 közötti hosszú hétvégén tudtunk eleget tenni. Megismerhettük lelkészüket,gondnokukat és  gyülekezetet. Halhattunk a templomépítés nehéz és küzdelmes történetét. Jóllehet a külső vakolás még várat magára, a kerek templombelső barátságos, hívogató, szerethető, mint a gyülekezete.

 Ezen az alkalmon igét hirdetett Vad Zsigmond esperes úr. Sepsy Károly orgonajátékkal, a kórus énekével, majd műsorával szolgált a vasárnap délelőtti istentiszteleten.

Karcsi bácsi volt az orgonista-kántor. Szolgálatával kezdődött az istentisztelet. Ezután az énekkar énekelt .A gyülekezettel közös fennálló ének után halhattuk az igehirdetést. Az istentisztelet végén adtunk elő 5 „a capella”kórusművet. Ezt követte Sepsy Károly orgonajátéka. Végezetül 5 orgonakíséretes művet énekeltük el, Vass Sándor karnagy  és Vad Péter orgonista – karnagy  vezetésével.

 

Szolgálatunk szeretetteljes fogadtatása a kedves hangulatot egészen izzóvá tette.

Az istentiszteletet követő szívélyes szeretetvendégségen sikerült gyülekezeti tagokkal is megismerkedni, beszélgetni.

A szakadó eső – mely a szombati miskolci programjainkat is hűségesen kísérte és a vasárnapunkat is jellemezte -, nem rontotta hangulatunkat.

Megköszönve a szeretetteljes fogadtatást és a szolgálat lehetőségét egyetértettünk abban, hogy ha a templom külső munkálatai is elkészülnek, szívesen szolgálnánk akkor is egy ünnepi istentiszteleten.

      Nagyné Berta Rózsa,  énekkari tag

                               

Nincsenek megjeleníthető események.