“De az Úr Józseffel volt.”(I. Móz. 39,2)
Életünk egy folyamatos fejlődés. Születésünktől a halálunkig sokféle fejlődési folyamat zajlik bennünk. Növekszünk és gyarapodunk testileg, lelkileg, értelmileg. Azonban ez nem mindig fájdalom-vagy zökkenőmentes. Lehetnek olyan élethelyzetek, amelyekben nem érezzük komfortosan magunkat, mégis elősegítik a változást életünk valamelyik területén.
Feltehetjük a kérdést, hogy akkor a vírus elterjedése, mint krízishelyzet lehet a fejlődés lehetősége? A gazdasági szakemberek egyértelműen azt a választ adják, hogy igen. Irányváltás, hangsúlyeltolódás, de akár forradalmian új innovációk jellemezhetik az elkövetkező időszakot. A gazdasági visszaesést, a krízis okozta negatív hatásokat nehéz lesz kiheverni. Mégis, az elkövetkező évek bámulatos mértékben növelhetik ismereteinket nemcsak a minket körülvevő világról, hanem a leghétköznapibb mikrokörnyezetünkben eddig fel nem ismert szabályszerűségekről, összefüggésekről.
Mit kezdjek én, mint egyén ezzel a megváltozott helyzettel, ami félelmet és bizonytalanságot kelt bennem? Mindenképp jó dolog, ha azon gondolkozom, hogy tennem kell valamit. A legrosszabb, ha semmit nem teszek és engedem, hogy eluralkodjon rajtam a depresszió vagy regresszív állapotba kerüljek.
Az ószövetségi József életére szeretném irányítani a figyelmet, aki élete nehéz helyzeteiben is, mikor a testvérei eladták rabszolgának vagy bekerült az egyiptomiak börtönébe, tudott fejlődni lelkileg és értelmileg egyaránt. József fejlődésének a titka, hogy „az Úr Józseffel volt.” A nehéz élethelyzetekre, sokkhelyzetekre többféleképpen lehet reagálni. A bíztató az lehet a keresztyén ember számára, ami Józsefnek is erőt adott: Isten ezekben a krízisekben is velünk van, és nemcsak megtart, hanem késszé tesz bennünket arra is, hogy meglássuk a fejlődési lehetőségeket a személyes életünkben. József hatalmas jellemfejlődésen ment át élete első néhány évtizedében, mert engedte, hogy Isten formálja, alakítsa, és így legyen hasznára a családjának, és legyen alkalmas eszköze Istennek. Nekünk is meg kell találnunk azokat a dolgokat, melyekben fejlődhetünk, és amelyekkel hasznára lehetünk a kisebb és nagyobb közösségeinknek.
(Kubinyiné Mikó Ágnes lelkipásztor meditációja)
