„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5)
Életünk során többféle közösségnek válunk a tagjává. Először és elsősorban a családunk van mellettünk, de fontossá válnak az iskolai, majd munkahelyi és baráti közösségek is az ember számára. Szükségünk van a találkozásokra, beszélgetésekre, mert úgy vagyunk megteremtve, hogy igényeljük a másik ember társaságát. Vannak olyan időszakok, amikor mégis nagyon egyedül érezzük magunkat. A veszélyhelyzet idején, és mai napig többször is beszélgettem olyan emberekkel, akik arról panaszkodtak, hogy ezekben a napokban, a próbák és terhek idején különösön is egyedül érzik magukat. Megfogalmazták azt a mondatot, hogy magukra maradtak a félelmeikkel, gondjaikkal. Nem törődik velük senki igazán.
Úgy gondolom, hogy mindnyájunk számára ismerősek ezek az érzések. Kérdés, hogy merünk-e kiáltani segítségért, kérjük-e a másik segítségét, vagy már annyira elcsüggedtünk, hogy már erre sincs erőnk? Isten nem akar bennünket ebben az állapotban hagyni. Számunkra, keresztyéneknek azt ígéri Isten, hogy soha el nem hagy bennünket. Szívünkbe plántálja azt a reménységet, hogy állandóan jelen van.
Talán sokszor megkísért bennünket a gondolat, hogy már Isten is elhagyott bennünket. Ilyenkor jusson eszünkbe az a szeretet, amellyel Jézus Krisztusban utánunk jött, azért, hogy mi soha ne legyünk egyedül. Hordozta az életünket, bűneinket felvitte a keresztfára. Átélte a kereszt magányát, az elhagyatottságot, amikor így kiáltott fel: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Jézus jól ismeri a magányunkat, megért bennünket, és pontosan ezért tud segíteni rajtunk. Hiszem, hogy Jézus Krisztus azóta is részt vesz életünkben és terheink hordozásában. Övé a legnagyobb hatalom, és Jézus ezzel a hatalommal törődik velünk, gyógyít és megerősít. Soha nem lehetünk olyan mélyen, hogy Ő utánunk ne jönne, ha behívjuk az életünkbe imádság által. Egyedül így oldódik az egyedüllétünk, Ő erősít meg bennünket és vezet el a gyülekezetbe, ahol Isten népének tagjai krisztusi szeretettel figyelnek egymásra. Nem vagy egyedül. Isten velünk! Ez legyen békességünk és erőforrásunk!
(Oláh István lelkipásztor meditációja)
