„Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van rátok.” (1Péter 5,7)
Az idei évben, a világjárvány miatt olyan intézkedéseket kellett bevezetni országunkban, ami hatással volt az életünkre, legyen szó akár a családunkról vagy gyülekezetünkről. Egyik első kérés volt a lakosságtól, hogy mindenki maradjon otthon. Ezzel együtt az eddigi hitéletünk is jelentősen átalakult, az istentiszteleteket kizárólag online követhettük.
Habár sok nehézséget okoztak ezek az intézkedések, de szükségesek voltak. A fertőzések száma minden nap emelkedett, és egyre többen veszítették életüket. A bevezetett óvintézkedésekkel is azt szerették volna elősegíteni, hogy a kevés kontaktusnak köszönhetően Magyarországon minél kevesebb fertőzött legyen. Így óvtuk és óvjuk egymást, ezért aki tehette, otthonról kezdett el dolgozni. Akinek családja volt, annak is el kellett végeznie munkáját a gyerekek online oktatása mellett is. Egyre több feladat hárult a szülőkre.
Ez az intézkedés a mi gyülekezetünket is érintette. Már nem olyanok voltak a vasárnapjaink, ahogyan azt korábban megszoktuk. A mi egyházközségünknek is be kellett vezetnie a szükséges változtatásokat: nem jöhettünk istentiszteletre, nem élhettük meg a közösséget, hogy ezzel is védjük egymást. Ennek ellenére úgy érzem, hogy mindent megtettek lelki vezetőink, hogy ne maradjunk Isten igéje nélkül: az alkalmakat vasárnapról vasárnapra online követhettük.
Belegondoltunk-e Testvéreim, hogy milyen nagy felelősséggel jár elfogadni a bevezetett korlátozásokat? Mennyi lemondással és tanácstalansággal kellett szembenéznünk, amikor nem mozdulhattunk ki otthonunkból? A vírus mai napig hatással van életvitelünkre, hiszen a világjárvány második hulláma elérte hazánkat is. De ebben a helyzetben is szeretne a mindenható Isten bennünket erősíteni, bátorítani, segíteni, hogy ne adjuk fel! Ezért kéri tőlünk, hogy minden gondunkat Őreá vessük! Mi az, ami téged foglalkoztat? Mik azok az érzések, gondok, amik nem hagynak nyugodni, amik megbénítják az életedet? Amik miatt nem tudsz teljes életet élni? Most arra bátorít Isten, hogy mindezeket a dolgokat adjuk oda, imádságainkban helyezzük az Ő kezébe. Vidd Isten elé a félelmeidet, nehézségeidet, azokat a problémákat, amik téged nem hagynak nyugodni, mert ebben az időszakban is a mindenható Isten segíteni szeretne az életünkön. Legyünk akár a négy fal között, vagy sem, a mindenható Isten szeretne ebben a kialakult helyzetben is a rendezetlenségből rendezettséget teremteni az életünkben, hogy megerősítsen, bátorítson és tovább vezessen. Ehhez azt kéri, hogy minden gondunkat Őreá vessük, mert neki gondja van reánk!
Az igénk második fele a biztosítéka annak, hogy Ő meghallgat minket, nem hagy magunkra, bármilyen élethelyzetben legyünk, mert velünk akar lenni életünknek minden napján. Adjon most nekünk erőt ez a bátorítás!
(Dancsó Zoltán lelkipásztor meditációja)
