„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre…” (1Kor 13,12)
1994-ben tűzték a mozik műsorára A Maszk című amerikai vígjátékot Jim Carrey-vel a főszerepben. A történet egy átlagos életet élő, szeretetre méltó banktisztviselőről szól, akinek nagy álmai és vágyai vannak az életben, de fél megvalósítani azokat. Egyik éjszaka rábukkan egy rendkívüli maszkra, egy ősi ereklyére, amelyet éjjelente viselve hihetetlen dolgokat tud véghezvinni és minden álmát képes lesz megvalósítani.
Ez a film jutott az eszembe akkor, amikor a maszkról kezdtem el gondolkodni. Igaz a jelen körülmények között az ember nem az álmai megvalósulását látja abban, hogy egészségügyi szempontból az orrot és szájat eltakaró védőeszközt kell viselnie.
Pál apostol úgy fogalmaz az első korinthusi levél 13. fejezetében, hogy „most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”, vagyis a teljes igazság tükörképe van előttünk, amely nem mutatja meg az eredetit a maga teljességében, annak csak részleteit adja vissza. De az örökkévalóságban megkapjuk a színről színre látást, vagyis a teljes igazság megismerését. Minden bizonnyal nem tökéletes a hasonlat, de óhatatlanul is elém került ez az ige a maszk kapcsán. Aki maszkot visel, annak nem látjuk az egész arcát, nem érzékeljük arcizmainak minden rezdülését, hanem csupán lelkének szemeiben tükröződő képét.
Maszkot viselünk minden élethelyzetben. Gyermekeink között felöltjük a szülőt ábrázolót, az iskolában pedig a tanulóét; munkahelyünkön felvesszük főnöki vagy beosztotti maszkunkat, a boltban pedig az eladói vagy a vevői tulajdonságokat rejtőt. Minden élethelyzetre van egy maszkunk, de azok ugyanazt az arcot takarják. Minél otthonosabban mozgunk egy élethelyzetben, minél közelebb kerülünk azok szereplőihez, annál kevésbé érezzük szükségét a maszk viselésének. Vagy éppen ellenkezőleg, annál inkább az arcunk természetes részévé válik? Erre a kérdésre magunknak kell felelni.
A maszk egy védőfelszerelés, amely segít megóvni minket egy esetleges légúton keresztül érkező fertőzéstől, mások viszont úgy gondolják, hogy korlátozza őket személyes szabadságukban. Mindkettőben van igazság, a mondat első felében minden bizonnyal lényegesen több. De tekintsünk úgy erre az eszközre, ami egy lehetőség számunkra: ráirányítja figyelmünket nemcsak a szemünkre, hanem azon keresztül megmutat valamit a Teremtő a bennünk rejlő igazságból, hiszen mindnyájan az ő képére és hasonlatosságára teremtettünk.
(Molnár Szabolcs lelkipásztor meditációja)
