„Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg.” (Márk 1,40)
Jézus egész életművét szinte összefoglalja ez a szó: érintés. Ha Jézus gyógyítását nézzük, szembesülünk azzal, hogy akit senki sem akart megérinteni, mindenki messze elkerülte, mert poklos volt, Ő megérintette és meggyógyította. Jézus erővel, a Szentlélek erejével érinti meg a beteget, s ezzel az erővel legyőzte a betegségnek, a gyengeségnek, a kiszolgáltatottságnak, a gonoszságnak az erejét.
Gondolkozzunk el azon, hogy valójában állandóan erőáramlásokban élünk. Egyik emberről a másikra erők áramlanak, és egy testi érintés sietteti, sőt, még intenzívebbé teszi ezt az áramlást. S ebben az áramlásban a nagyobbik erő győz. Az emberi találkozások kimenetele igazában azon fordul meg, hogy hol van, kiben van a nagyobb erő. De nem mindegy, hogy kiből milyen erő árad. Mert lehetséges, hogy valaki isteni erőt, és lehetséges, hogy valaki gonosz erőket sugároz. Jézus az isteni erővel, az isteni erőtérben gyógyít, tanít, vezeti és védi tanítványait.
A „megérintés” jelképesen Jézus egész életművét szemlélteti. Erő volt benne, a poklost megérinthette, és ő meggyógyult. Igen, van az érintésnek hatalma. Vajon miért van az, hogy egy nehéz pillanatban egy érintés, egy simogatás, egy ölelés többet jelent, többet ér az okos, vigasztaló szavaknál? Az érintés iránti igény csecsemő-és kisgyermekkorban a legerősebb. Nagyszámú kutatás igazolja, hogy a korai életkorban elszenvedett érintéshiány gyakran betegséghez vezet, illetve ez a hiány a későbbi életszakaszban pszichés zavarok által veszélyes tényezővé válhat egy-egy ember életében.
A világjárvány okozta vészhelyzetben határozottan és erélyesen hívják fel a figyelmünket arra, hogy tartózkodjunk mindenfajta érintéstől. Ne fogjunk kezet egymással, ne öleljük meg, sőt, ne is érintsük meg egymást! Ez óriási kihívás mindenki számára, de nekem, mint nagyapának, még nehezebb volt elfogadni, hogy az unokáimat a járvány első szakaszában nem érinthettem meg. S azon gondolkoztam el, hogy ha nincs lehetőség a testi érintésre, vajon a lelki érintés hogyan lehetséges. S arra jöttem rá, hogy egy mosoly, egy-egy kedves szó is lehet érintés, mégpedig lelki értelemben. Olyan jó lenne ezt tudatosan gyakorolni a hétköznapjainkban! Ha kezünkkel nem érinthetjük egymást, de egy-egy kedves, őszinte, együttérző szóval, egy mosollyal lelkileg megérinthetjük a másikat. S ez a lelki érintés gyógyíthat, bátoríthat, erőt adhat és tovább segítheti a másikat. S ezt nem csupán a rokonokkal, az ismerősökkel tehetjük meg, hanem az ismeretlenekkel is. Cselekedjünk ezzel a krisztusi lelkülettel, az Ő erejével betöltődve! Tegyük ezt abban a reményben, hogy majd még fogunk kapni lehetőségeket, alkalmakat a testi érintésre is, amit akkor talán jobban meg tudunk becsülni, mint korábban. Úgy legyen!
(Vad Zsigmond esperes-lelkipásztor meditációja)
