“Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Máté 7,12)
A kor, amelyben élünk, mindig újabb és újabb szabályok megtartását követeli tőlünk. Nemcsak a koronavírus járvány által megkövetelt szabályokra gondolok – ezeket már mindannyian kívülről fel tudjuk sorolni. Vannak szabályok, amelyeket az élet hoz magával. Etikai szabályok az interneten, szabályok a közlekedésben, az oktatásban, az adózásban.
El kell ismerni, nehéz követni a szabályváltozásokat, mert ami ma érvényes, másnapra már érvényét veszti vagy átalakul. Persze a szabályokat fel is lehet rúgni, amikor az ember fellázad ellene. Látjuk ennek következményét, amikor egy-egy tüntetés szerveződik, például a maszkviselés szabálya ellen Európa több országában. Szabályok, amelyekkel védeni akarják az életem, egyszerre csak korláttá válnak és feszítenek.
Azonban szabályok nélkül összeomlana az emberi együttélés, a családi és közösségi élet, a mai világrend működésképtelen lenne. Szükség van szabályokra. Isten is ad szabályokat, amelyekkel véd bennünket. A Bibliában csak aranyszabályként szoktunk hivatkozni a fenti igére. Az emberek közti kapcsolatra utal Jézus. Azt könnyen fel tudjuk sorolni, hogy mi mit várunk az emberektől, hogyan cselekedjenek velünk. Legyenek megértőek, türelmesek hozzánk, forduljanak felénk szeretettel és kellő empátiával. Ne bántsanak vagy manipuláljanak, legyen őszinte beszéd köztünk. Mindezeket várom a másik embertől.
Azonban ott van a másik oldal is, hogy mi milyenek vagyunk. Jézus szavai egyértelműek. Azt tegyük, amit mi magunk is várunk a másik embertől. Ez az alapszabály. Így a koronavírus járvány idején is hangsúlyos Jézus szava. Ha elvárjuk másoktól az odafigyelést a mi egészségünkkel kapcsolatban, akkor mi is tegyük ugyanezt! Ez igaz az élet más területére is. Ez a keresztyén élet kihívása. Nem könnyű ezt megtartani, de egy módon mégis sikerülhet: ha Krisztus szeretete vezet bennünket.
(Oláh István lelkipásztor meditációja)
