„Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökké megáll.”(Zsolt 125:1)
Először hadd mondjam el, igen valószínűnek tartom, hogy Dávid nem énekelte volna a 125. zsoltárt, ha előtte nem élte volna meg a 124. zsoltár szavait. Kicsit pontosítva ez azt jelenti, hogy nem énekelte volna meg, ha nem tapasztalta volna meg Isten szabadítását. Bátorítalak arra, kedves Olvasó, hogy ha teheted, most, miközben ezt a rövid bejegyzést olvasod, nyisd ki a Bibliát és olvasd te magad is együtt a két említett zsoltár szövegét!
De miről is szól ez az egyetlen kis vers, amit fentebb kiemeltem? Egy igen kis csoportról, egy kis számú népről, mégpedig azokról, „akik bíztak az Úrban”. Azt mondjuk, bízni a legkönnyebb dolog egészen addig, amíg valami meg nem cáfolja ezt az állításunkat. Saját életünk tapasztalatai támasztják alá azt a tényt, hogy ha egyszer meginog a bizalom, mennyire küzdelmes és nehéz lehet annak visszaszerzése. Mert ilyenek vagyunk mi emberek: bizalom vesztettek, kételkedők, hitetlenek embertársaink iránt. Különösen is most, ebben az időszakban, amikor minden napunkat a hírek (melyek lehetnek álhírek is), az információk és különböző tájékoztatók határozzák meg, melyek nagy hatással vannak ránk. Félelmet keltenek bennünk, és lassan a sok álhír vagy téves információ abszolút bizalmatlansághoz vezet. Kapkodjuk a fejünket, kétségbeesetten tesszük fel a kérdést: kinek higgyek? Te kinek hiszel?
De hogyan fordulunk Istenhez? A Vele való kapcsolatunkat mi jellemzi? Az őszinte hit, a megrendíthetetlen bizalom, vagy ezek ellentéte? Eddigi életem során három dolgot tanultam meg: 1) bízni Istenben a leghasznosabb dolog; 2) bízni Istenben a legbölcsebb dolog; 3) bízni Istenben a legtöbbet ígérő dolog! Természetesen nem olyan könnyű ezt, mint ahogy kimondjuk, mert mindig megjelenik valami vagy valaki, aki ezt meggátolja. Életünkre tör egy úgynevezett ellenség. Mire is törekszik az ellenség? Arra, hogy megismerje a gyenge pontjainkat, ezáltal azonnal tudja, hogyan tud bizalmatlanságot kelteni bennünk Isten iránt vagy embertársaink iránt. Ézsaiás könyve 36. fejezetének első részében épp erre van példa, amikor Asszíria királya mindenféle kérdéssel megpróbálja aláásni Ezékiás és népe bizalmát. Képes sokféle módszert felhasználni ahhoz, hogy elérje célját hazugságok, illetve az Istenre való hazug hivatkozások híresztelésével. Mindezzel azt szeretné elérni az életünkben uralkodó ellenség, hogy elfordítson az Isten iránti bizalomtól, a Krisztusba vetett hittől és így az egymás iránti szeretettől is.
Szeretett Testvérem! Te kinek hiszel? Kiben hiszel most, amikor az egész teremtett világot felborító ellenség életedre tör? Mindezek mellett pedig jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mi a feladatunk a kísértések idején? Jakab apostol egész érthetően adja tudtunkra, hogy mit kell tennünk. „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Hogyan? Csendességben megállva a mi Urunk előtt, imádságban kérve Őt, hogy segítsen át a nehéz helyzeteken, vezessen bennünket és adjon bölcsességet ahhoz, hogy felismerjük az életünkben megjelenő ellenségeket. Kérjünk erőt és bátorságot, hogy harcolni tudjunk Atyánk Istenünk és az Ő igazsága mellett. Ehhez kérjük az Ő segedelmét és irányítását, melyet minden bizonnyal meg is ad azoknak, akik hittel, igazán kérik!
(Papp Imola segédlelkész meditációja)
