„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5)
Bízzál! Bizalom kérdése az, amivel szembesít bennünket az ige. Mit jelent valakiben megbízni?
Bizonyosság annak jövőbeli lelkiismeretességében, megbízhatóságában, jóakaratában és hűségében, akire a bizalom irányul. Egy ember életében három irányultságú a bizalom: önmagában, egy másik emberben vagy az Istenben bízik valaki.
Sokan bíznak önmagukban: majd én ezt elrendezem, megcsinálom. Nem kell nekem segítség, anélkül is elérem a célomat, véghez viszem a tervemet. De előbb vagy utóbb – kivétel nélkül – mindenki csalódni fog önmagában. Szertefoszlik a magába vetett bizalma, hiszen szembesül saját korlátaival, tehetetlenségével, erőtlenségével és kiszolgáltatottságával. Különösen világos és letagadhatatlan ez a jelenlegi láthatatlan, halálos vírus okozta helyzetben. Ezért hangzott a bölcs prédikátor szájából az igei felszólításban ez a tagadó mondatrész: „ne a magad eszére támaszkodj!” Emberi bölcsességben hiába bízunk, mert az hiábavalóság (Préd 2,15) és megszégyenül az, aki a saját eszére támaszkodik. (Jób 5,8.13; 1Kor 1,19; Ézs 5,21; 44,24k; 1Kor 1,20)
Sokan vannak, akik bíznak a másik emberben. Majd ő elvégzi azt, ami az én javamra szolgál. Ő majd megcsinálja azt, amivel előrébb juthatok az életben, amivel biztosabbá válhat a jövőm. Bízni a másik emberben, akinek hatalma van, aki erősebb, gazdagabb, befolyásosabb nálam. De a másik emberbe vetett bizalmában is csalódik az ember, hiszen kiderül, hogy ő is éppen olyan tehetetlen – minden látszat ellenére – mint amilyen én vagyok. A betegség, a vírus, a halál erőivel szemben éppen olyan kiszolgáltatott, amilyen én is vagyok.
Jeremiás próféta könyvében olvashatjuk: „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordult szíve! Mert olyanná lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó… De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, és lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jer 17,5-8)
Az Istenbe vetett hit a rá való támaszkodást jelenti és az ő megbízhatóságától függ. Az, hogy van hitem, azt jelenti, hogy tisztában vagyok azzal, hogy Isten nagyobb, hatalmasabb és jobb nálam – és nagyon szeret engem.
A valódi hit bízik Istenben és az ő útmutatásában. Isten megbízható. Tudja, mire van szükséged, és be akarja tölteni ezeket a szükségeket. Sajnos mi azt gondoljuk, hogy jobban tudjuk. Azt gondoljuk, jobb tervünk van. A saját logikánkat akarjuk használni és olyan úton akarunk a válaszhoz jutni, ami minket jó színben tüntet fel, és nem kockázatos. De Isten azt akarja, hogy növekedjünk a hitben az iránta való bizalomban, ezért egy másfajta útra visz bennünket.
Aki Benne bízik, az nem csalódik.
(Vad Zsigmond esperes-lelkipásztor meditációja)
