„Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsolt 18,3)
„A védőoltás (vakcina) gyengített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadásának célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása, mesterségesen előidézett immunitás. A védőoltások beadása után a szervezetben védettség alakul ki az adott betegséggel szemben. Amennyiben egy közösségben elég embert oltanak be egy adott betegség ellen, kialakul az adott betegséggel szembeni teljes védelem, azaz a nyájimmunitás.”
Mindannyian várjuk a covid-19 vírus elleni védőoltás megjelenését, mert reméljük, hogy ezzel megoldódik a világjárvány. Már néhány hónapja abban a tudatban éljük a mindennapjainkat, hogy bármikor, bárhol elkaphatjuk az új vírust, amiről igen keveset tudunk, és éppen ezért félelmetes számunkra. Hosszú távon nagyon nehéz ebben a bizonytalan helyzetben élni, hiszen emberek vagyunk, és az egyik alapszükségletünk a biztonság.
Béke és tökéletes biztonság itt, ebben a földi világban nincs. Mégis, ha van valami kiszámítható rendszer, akkor az ember alkalmazkodik hozzá és túlél. A létbizonytalansághoz viszont nem tudunk alkalmazkodni. Kell valami, ami biztos.
„Az Úr a mi kősziklánk” – olvashatjuk a zsoltáros szavait. Isten ószövetségi népe is gyakran került olyan szorongatott helyzetbe, hogy várták a szabadítást, a Megmentőt, aki békét és biztonságot hoz számukra. Izráel történetének a legmeghatározóbb élménye az egyiptomi rabszolgaságból való megszabadulás. Azonban a vörös-tengeri átkelés után, a pusztai vándorlás során folyamatosan tapasztalja a nép, hogy Isten megszabadít. Megszabadítja a vándorló népet a szomjúságtól, csodát tesz: az ihatatlan vizet ihatóvá változtatja. Megszabadítja az embereket az éhségtől, amikor fürjet és mannát ad. Amikor a nép megérkezik Kánaánba, és a vándorló életformát a letelepedett váltja fel, abban az időszakban egy újfajta szabadulásélményt ad Isten a népének. Már nem közvetlenül szabadít meg, hanem a szabadítást közvetítők által adja. A királyok korában a harcok és háborúk révén a királyok vihették véghez a szabadítást, de Isten segítségével. Aki a múltban szabadító volt, az a jelenben és a jövőben is Szabadító. Ennek az ígéretnek a beteljesülése vonul végig az egész Szentíráson, és bontakozik Jézus Krisztus szabadító munkájában. Először csak Izrael népe, majd minden nép részese lehet Isten szabadításának. Az, amit Isten igazán a szabadulásunk érdekében tett, az a kereszten történt.
Az, hogy Isten szabadító, ez a mi életünkben akkor kezd működésbe lépni, amikor a bizalom, a hit és az engedelmesség megjelenik. Ámen!
(Kubinyiné Mikó Ágnes lelkipásztor meditációja)
