„…ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” (Lk 1,33)
Kedves Olvasó!
Nézz körül ott, ahol ezeket a sorokat éppen olvasod: otthon vagy és körbevesznek a bútorok, személyes tárgyak, a négy fal? Vagy éppen villamoson, vonaton, buszon találod magad szemben ezekkel a gondolatokkal? Vagy munkával töltött órák alatt egy kis pihenésként talált meg téged ez a rövid kis írás? Bármelyik is igaz rád, ezekben a percekben biztos, hogy határai vannak annak a térnek, ahol olvasol.
Határai vannak földi életünknek. Nem tehetünk meg bármit, nem élhetünk határok nélkül. Ezekben a hónapokban ezt nagyon intenzíven tapasztaljuk. Úgy érezzük, hogy egyedül a vírus számára nincsenek határok. De ez nem így van!
Több mint két hete itthon vagyok én magam is, karanténban. Erősen érzem a határokat, hiszen nem mehetünk ki az épületből, a rendőrség és egy szoftver is napi szinten ellenőriz. Érezhetném úgy, hogy ezek a határok megfojtanak, de ez nincs így. Lukács evangéliumának az elején olvassuk ezt az igét, amikor elhangzik az ígéret Jézus Krisztus születéséről. A határok között élő és gondolkodó ember számára egyetlen kapcsolat válhat igazán határtalanná, az pedig a Jézus Krisztussal való kapcsolata. És ez a kapcsolat nyit ki nagyon sok, általunk feltörhetetlennek hitt lakatot. Mária életében mindent megváltoztatott, ahogy a határtalanság megjelent, ahogy megtapasztalta, hogy az Úristen előtt valóban nincs lehetetlen.
Most arra kérlek, hogy nézz körül újra, és gondold végig így a Jézussal való kapcsolatod! Ne a falakra, ne a keretekre és az akadályokra fókuszálj, hanem arra, aki örök, aki határtalan, és téged ezzel a határtalanságával szeret. Mi csak egy kicsit adunk vissza ebből, de én magam is megtapasztaltam a napokban, hogy a négy fal között sem vagyok egyedül, hiszen számára nem létezik bezárt ajtó. Van egy nagyon jó hírem: ezeknek a bezárt ajtóknak a kinyitásához hív szolgálatra téged is. A határtalan szeretetből amennyit tudsz, fordíts azok felé, akik körülvesznek, és szépen lassan egészen másként látod majd a határokat, a fontos dolgokat, az életet.
(Püski Gábor lelkipásztor meditációja)
