A házasság a teremtő Isten ajándéka, tőle adott szent jog és kiváltság. Az Ő nagyszerű műve, mert belőle az életek forrása fakad. A házasság az ember életében a legfontosabb vállalkozás. Ezért indokolt az eskütétel ilyen mértékű súlya és szigorúsága.

A házasság sajátja az a szeretet amit az apostol Krisztus és az anyaszentegyház közötti kapcsolathoz hasonlít. A keresztyén házasság egymás szeretetén kívül Isten iránti közös szeretetre épül. Ez a hármas szövetség olyan erős, amiben bízhatunk, hogy megbonthatatlan.

A legszebben Pál apostolnak a korintusi gyülekezethez írott első levelében olvashatjuk az igaz, keresztyéni szeretet megfogalmazását:

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha….megmarad a hit, a remény és a szeretet, de köztük legnagyobb a szeretet.”

Isten parancsa szerinti szereposztás értelmében a házasságban a férfi a fej, aki találékony, előretekint, vezet, lendít, utat hasít s mindezt szívesen teszi anélkül, hogy a nőn uralkodnék. A feleség inkább a szív, amely ellátja a férjet szeretettel, melegséggel, lüktető élettel anélkül, hogy szabadsága megszünnék, vagy feladná sajátos egyéniségét. Ez az örök rend, és ha felcserélődnek a szerepek, baj lehet a házasságban.

Mi törekedtünk e szerint élni és többé-kevésbé sikerült is, bizonyítja ezt a szeretetben együtt eltöltött 50 esztendőnk. Természetesen közben a házasság alakítja a férfit és a nőt is: olyanná, amilyenek külön-külön soha nem lehettek volna.

Hálát adok Istennek a gyermekeinkért. Az elvesztett kisfiunkért is, mert vele élhettük át az első gyermekvárás izgalmát, a szülői szeretet örömét és a felelősség adományát, az anyaság semmihez sem fogható csodáját. Isten vigasztaló ajándékaként később kapott fiainkért leborulva adunk hálát, akik boldog házasságban élnek, munkájukban kitartóak és sikeresek, unokáink okosak, egészségesek és tehetségesek.

Uram! Köszönjük a Nagytemplomi gyülekezet közösségét, ahova tartozhatunk és elkötelezhettük magunkat irántad és neved dicsőítésére dolgozhatunk.

Istennek 50 év egy pillanat, de az ember életében 5 évtized igen sok. A hosszan együtt átélt életünkben voltak embert próbáló nehéz időszakok, mikor megnehezedett rajtunk a te kezed, de akkor is tudtuk és hittük, hogy az nem harag és bosszúállás, hanem erőnk próbatétele, hogy egymás kezét erősen fogva, egymásba kapaszkodva segítségeddel együtt le tudjuk küzdeni azokat. A nemzedékváltás fájdalmát is egymást támogatva éltük át. De hálával tartozunk a sok szeretetért, örömért, boldogságért, vidámságért, amit ajándékul kaptunk. Egész életünkben éreztük a szeretetedet, és hogy a tenyereden hordozol bennünket.

Őrizz meg minket bajtól, betegségtől s ne engedd, hogy egymás iránti szeretetünk valaha megfogyatkozzon. Add meg nekünk a boldog öregséget és segíts bennünket, hogy egymás gyámolítói lehessünk.

Szívünkben örök köszönettel tartozunk azért, hogy éveink száma ugyan sok, de segítségeddel még jó egészségben aktívak vagyunk, meg tudunk felelni embert próbáló kihívásoknak is. Nem tudhatjuk, hogy mennyi időt szánsz még nekünk. Nem vagyunk telhetetlenek, de szeretnénk még ameddig engeded, így együtt élni. Könyörögve kérünk, maradjon rajtunk a Te gondviselő áldott kezed, míg e földön vagyunk.

Tarts meg minket együtt, szeress minket együtt, segíts meg minket együtt, gyógyíts minket együtt.

Légy velünk és áldj meg mindannyiunkat kegyelemben gazdag Istenünk!

Szent Fiad nevében kérlek, hallgasd meg imámat.
Ámen

Debrecen, 2024. február 11.

Tárczyné dr. Mányi Sarolta
a Nagytemplom gondnoka