A Debrecen-Nagytemplomi Református Gyülekezet két szolgálattevőjét is köszönthette 2020. augusztus 23-án a délelőtti istentiszteleten. A gyülekezet vezető lelkipásztora, Nagytiszteletű Vad Zsigmond 30 évvel ezelőtt csatlakozott a Nagytemplom közösségéhez, valamint Sepsy Károly orgonaművész, a gyülekezet korábbi kántora és lelkipásztora ezen a vasárnapon töltötte be 90. életévét.
A három évtizede Nagytemplomban szolgáló Vad Zsigmond igehirdetésében Pál apostol korinthusiakhoz írott első levelének alábbi versét magyarázta: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (I Kor 4,7). Habár formájukban kérdések, valójában merő kijelentések ezek a gondolatok. Hiszen tudnunk kell, hogy életünkben minden jót Istentől nyerhetünk: „Dicsekvés vagy dicsőítés? Nagy a különbség a két fogalom között. Mid van, amit nem úgy kaptál, mint Isten ajándéka? Ha pedig Istentől kaptuk, akkor nem dicsekedni kell, hanem meg kellene tanulnunk dicsőíteni Istent mindazért, amit tőle kaptunk.”
A jubiláló lelkipásztor a prédikáció során maga is visszatekintett az elmúlt évtizedekre: „Nem tartom természetesnek, hogy van gyülekezet. Nem tartom természetesnek, hogy hétről-hétre szólhat Isten igéje. Nem tartom természetesnek, hogy ezekkel a gondokkal, küzdelmekkel teli világban mi mindannyian békére lelhetünk. És azt sem tartom természetesnek, hogy életem harcaihoz erőt ad nekem az Úristen. Tudnunk kell rácsodálkozni Isten kegyelmére és ajándékaira, és nem természetesnek venni azokat.”
Az istentisztelet liturgiájában természetesen az alkalom másik ünnepeltje, Sepsy Károly is szolgálatot vállalt, aki szeretett hangszerén, a Nagytemplom orgonáján John Travers: Cornet woluntary című orgonadarabjával tette még magasztosabbá a hálaadó alkalmat.
Kedves szavakkal, videóüzenettel és személyes ajándékokkal is köszöntötte a gyülekezet lelkipásztorát. A gyülekezet nevében Ember Sándor, a Nagytemplomi Református Egyházközség főgondnoka méltatta Vad Zsigmond esperes-lelkipásztort. „1990 nyarán már túl voltunk az első szabad választáson, és az új országgyűlés augusztus elején a Magyar Köztársaság elnökét is megválasztotta. […] Ígéretes lehetőség mutatkozott tehát a gyülekezetépítésre, szem előtt tartva a Bibliai útmutatást: „ahol nincs vezetés, elvész a nép” (Péld 11:14) Ezen a nyáron érkezett gyülekezetünkbe tíz év balmazújvárosi szolgálat után családjával Vad Zsigmond. Elkezdődött a munka, a teljesség igénye nélkül néhány momentum: az orgona felújítása, a gyülekezeti kórus megalapítása, a testvérgyülekezeti kapcsolatok kialakítása földrészeken átívelően. Az Immánuel Otthon és Iskola, a Nyitott Ajtó Szociális Központ, a Reménysugár Nappali Melegedő és a Karakter 1517 Kávézó létrehozása, a Nagytemplom felújítása mind-mind Vad Zsigmond és munkatársai érdeme. (…) Az elmúlt három évtized során egy erős és virágzó gyülekezet jött lére Isten országának dicsőségére.”
Az egyházközség ajándékaként Vad Zsigmond számára egy személyes kiadvány készült, melyben az elmúlt harminc évre emlékeznek vissza személyes történetekkel a gyülekezet korábbi presbiterei, gondnokai, lelkipásztorai. „Az ajándékkönyv címe: Isten kegyelmének jó letéteményese. Úgy gondolom, hogy ez a megnevezés valóban illik Vad Zsigmondra.” – zárta köszöntő sorait Ember Sándor főgondnok. A köszöntések sorát a Bibliaiskola tagjai folytatták, majd a gyülekezet különböző intézményei és kiscsoportjai videóüzenetben tolmácsolták jókívánságaikat. A templomban résztvevő gyülekezet pedig Vass Sándor karnagy vezetésével fennállva énekszóval is köszöntötte az ünnepelteket.
Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében kiemelte, hogy az elmúlt harminc esztendő alatt úgy ismerte meg Vad Zsigmondot, mint jelentékeny kapcsolatépítőt. „Páratlan nemzetközi gyülekezeti kapcsolatrendszert hoztál létre, amelyből nemcsak a gyülekezet, hanem az egész kerület és egyház is gazdagodott” – mondta. “Vad Zsigmond példamutató szervező, házigazda, csapatépítő, intézmények sora nőtt ki a kezei alatt. Családcentrikus, gyülekezetépítő, gondolkodó, mentor-lelkipásztor” – zárta szavait.
Ezt követően Fekete Károly püspök Sepsy Károly orgonaművészhez szólt a gyülekezet nevében, és a tíz évvel ezelőtti, Sepsy családról készült tanulmánykötetből idézett a köszöntöttől: „Isten járt előttem, velem, mögöttem. Sok-sok ajándékot kaptam tőle. Az egész Nagytemplomot és benne egy orgonacsodát. Megesett, amikor egyedül orgonáltam a magamra zárt Nagytemplomban, úgy éreztem, hogy hangosan kiáltanom kell: Szép vagy, Uram, és minden zene, ami a te szépségedről szól! Ezt viszem és adom át az embereknek, jaj, csak el ne rontsam! És ugyanez tett boldoggá az igehirdetésben: megérteni az üzenetet és továbbmondani, és eközben érezni a lélek erejét, Isten igazságának felemelő áradását. Oh, de jó a jó hír követének lenni!” – ezt köszönjük Neked, mert ezt éreztük rajtad. Isten áldjon meg!” – emelte ki köszöntőjében.
Sepsy Károlyt, mindenki Karcsi bácsiját Vad Zsigmond is köszöntötte, és kiemelt: „Karcsi bácsi életét mindig a „2H” határozta meg: hit és humor. Kívánom, hogy ez a jövőben is így maradjon, és hittel és jó humorral teljenek a 90. születésnap utáni évek is!”
Vad Zsigmond és Sepsy Károly életére, szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük!
