„…pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” (Jer 1,10)
– Apa, nagyon álmos vagyok, hagyj még egy kicsit aludni! – felelte Adél, és közben a fejére húzta a takarót úgy, hogy még az alvástól kócos haja sem látszott ki alóla.
Apa az ágy szélére ült, és kedvesen megsimogatta Adél vállát. – El fogsz késni a suliból. Ma Anyával fogsz menni, neki nem sokára indulnia kell. – mondta csöndesen, és közben óvatosan megrázta Adélt.
– Nem akarok suliba menni! Utálom, tegnap is utáltam és holnap is utálni fogom! Érted!? Hagyjál aludni! – felelte Adél, kidugta álmos szemét a paplan alól, majd újra visszabújt alá.
Apa nem adta fel. – Kelj fel gyorsan! – mondta határozottan, és lerántotta Adélról a paplant. – Utálhatod az iskolát, ahogy akarod, de el kell menned oda! – mondta határozottan, és újra le akarta húzni a takarót Adélról, aki közben még szorosabban beleburkolózott. Apa lefelé húzta, Adél pedig magára, majd amikor már mindketten kacagni kezdtek, Adél felült az ágyon, és Apára nézett:
– Olyan jó lenne egész nap ágyban maradni!
– Igen, ezt én is minden nap érzem – felelte Apa –, de csak át kell lendülni a holtponton. Ha ez megvan, akkor már tudom, hogy az a nap is egy új lehetőség, hogy valami jó dolog történjen velem. Azt hiszem, ezért szeretek mindennap felkelni, mert vágyom arra, hogy valami igazán jó dolog történjen.
Adél kikukucskált az összekócolódott hajtincsek közül, Apára nézett és azt kérdezte:
– Szóval szerinted jó dolgok történhetnek velem? – majd egy kicsit elgondolkodva folytatta:
– Mondjuk, az elég jó lenne, ha ma nem kellene felelnem.
Apa elmosolyodott: – Nem pont erre gondoltam, de kezdetnek nem rossz. – mondta, majd megsimogatta azt a kócos buksit. – Na, ki az ágyból, hétalvó, mert Anyának indulnia kell, és ha nem készülsz el hamar, mindketten kikapunk!
Adél és Apa elindultak, hogy valami jó dolog történjen velük azon a napon is.
Minden nap egy új lehetőség a számunkra. Nem szabad megijednünk a pillanatnyi nehézségektől, mert félő, hogy egy idő után minden napot ellenségnek fogunk tekinteni. Le kell tudnunk küzdeni a félelmeinket, hogy minden reggel egy új lehetőség reményével tudjuk elkezdeni aznapi teendőinket.
Jeremiás próféta küldetést kapott az Úrtól, aki már az elején tisztázta vele, hogy a nagy dolgok véghezvitelét tiszta lappal kell kezdeni. Ugyanúgy, ahogy egy családi ház építése a telken álló romos ház elbontásával és az alap elkészítésével indul, egy új életet, egy új lehetőség megragadását is a régi, romos dolgok kitakarításának kell megelőzni.
Minden nap egy új lehetőség arra, hogy a romos dolgokat eltakarítsuk, az újrakezdés lehetőségét pedig megragadjuk. Ehhez egy bizonyos önfegyelemre is szükség van, mert sokkal kényelmesebb benne maradni a megszokottban, akárcsak a történetben szereplő Adélnak az ágyban, de egy kis erővel átlendülhetünk a holtponton, és elkezdhetjük azt, amit a Szentírás így fogalmaz meg: „építs és plántálj!”
(Molnár Szabolcs lelkipásztor meditációja)
