„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” Zsolt 34,19
Napi szinten hívják fel figyelmünket a megfelelő távolságtartásra, mert szükséges feltétele a sikeres védekezésnek. A megfelelő távolság megtartásával igyekszünk védeni másokat és magunkat is. Pedig ezekben az időkben milyen jó lenne egy szeretetteljes kézfogás vagy egy szívből jövő ölelés!
Különböző személyiségek vagyunk. Van, aki rövidebb, és van, aki hosszabb ideig bírja ki, ha távol van másoktól. Meggyőződésem, hogy túl hosszú ideig, következmények nélkül viszont senkinek sem megy. Nem véletlenül! Emberek vagyunk és tudjuk jól, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Tudjuk, hogy nem bírjuk túl sokáig a távolságot azoktól, akiket szeretünk. Tartósan távolságot tartani megterhelő – testileg és lelkileg egyaránt. Így hát mégis mit tehetünk ezekben az időkben? Mi adhat erőt és bátorítást? Az a bizonyosság, amelyet a zsoltáros megfogalmaz: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”
Kedves Olvasó! Amikor úgy érzed, hogy fizikailag távol vagy másoktól, vagy talán lelkileg is távolodsz és ez aggodalommal, félelemmel tölt el, akkor gondolj erre: Közel van az Úr hozzád! Ő mindig közel van, mindig figyel rád és mindig kapcsolódhatsz hozzá. Isten nem mond le rólad és nem is hagy magadra téged! Ez biztosan így van, még akkor is, ha jelenleg talán nem így érzed. Kívánom, hogy adjon nyugalmat és bátorságot ez a gondolat neked a mai napon. Mert egyszer minden tél tavasszá olvad, és ne feledd, Isten az évszakok fölött áll!
(Káposztás Gábor lelkipásztor meditációja)
