„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” (Mt 7,3)
Néhány nappal ezelőtt még csak másokban láttam a potenciális veszélyt a vírus hordozására. Eszembe sem jutott, hogy én magam is elkaphatom. Mindenki gyanús volt körülöttem. Kerültem az embereket a téren, séta közben vagy vásárláskor.
Most, hogy hetek óta itthon vagyok, és még mindig nem érzem az ízeket és illatokat úgy, mint régen, egy kicsit megváltozott minden. Elgondolkodtam rajta, hogy merre jártam, kikkel érintkeztem. Abból a bizonyos kerülgetőből lettem az, akit kerülgetni lehetne, kellene. Úgy is mondhatnám, hogy olyan helyzetbe kerültem, amit eddig kerültem. Nem egy szálkát, egy apró vírust is úgy éreztem, hogy látok másokban. Mindenki gyanús volt.
Azt azért tudtam, hogy frontvonalban vagyok, hiszen munkám során több helyszínen, de mindig emberek között vagyok. Ami igazán érdekes ebben, hogy őket egy percig sem akartam kerülni. A gyülekezet tagjait, a gimnáziumi hittanosaimat vagy a Karakter vásárlóit nem tartottam veszélyforrásnak.
Olyan mélyen érintett ez a felismerés, hogy azonnal a fenti igevers jutott eszembe. És még annyival erősebb is ez, hogy egy általam láthatatlan dolog kerülésébe vágtam bele. Ami természetesen nem rossz, hiszen, egy vírus esetében ez a normális viselkedés. A gond ott kezdődik, hogy a vírust összemostam az ismeretlen emberekkel. Az emberekkel azonosítottam. Ezt semmiképpen nem tehetem, de Jézus Krisztus követőjeként elszomorított, hogy az esetleg kialakuló kapcsolatot a vírus akadályozza. Egy apró szálka, amely mindent elront.
Azonban egyértelmű, hogy magamban kell keresnem a hibát, nem másokban. Nem arra van szüksége a világnak ezekben a napokban, hogy ellenséget, potenciális veszélyforrást lássunk egymásban. Nem válhat számunkra minden embertársunk gyanússá. Ehelyett két kézzel, minden erőmet beleadva kell eltávolítani a hatalmas gerendát a saját szememből, hogy tisztán lássam, hol van rám szükség. Tekints gerenda nélkül embertársaidra, és hidd el, minden sokkal szebb lesz! Nem azt kaptuk küldetésként, hogy a saját köreinkben, vélt biztonságban éljünk, hanem azt, hogy tegyetek tanítvánnyá minden népeket – ezt pedig csak a gerenda nélkül tehetjük meg. Vegyük észre a gerendát, és szabaduljunk meg tőle!
(Püski Gábor lelkipásztor meditációja)
