„Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt 3,6)
Lehet, hogy olyan természetesnek tűnik az életünk körforgásában az a mindennapi folyamat, hogy lefekszünk, elalszunk és felébredünk. Pedig ha belegondolunk, akkor nem is annyira magától értetődő. A járványügyi helyzetben a mindennapokban nem tudunk nyugodtak lenni, mert csak azt halljuk a híradásokból, hogy mennyi új fertőzött van és mennyien haltak meg. Az egészségügy már alig bírja a folyamatosan növekvő létszámot. A vírus miatt sokan elveszítették a megélhetésüket. Ezzel a tudattal, érzéssel le vagyunk terhelve.
Milyen jól esne nekünk és másoknak is, ha bátorítanánk, támogatnánk egymást! Támogatnánk egymást imádságban, beszélgetésben, ajándékozásban, segítségnyújtásban, odafigyelésben és sok más módon, mert szükségünk van nekünk és másoknak is rá. Össze kell fognunk egymásért, hogy ezt az időszakot is túléljük. Ehhez rengeteg erőre van szükség, de sajnos azt is be kell látnunk, hogy ehhez a mi erőnk kevés, mert már elfáradtunk a folyamatos védekezésben.
Szeretnélek bátorítani Isten igéjével, amit a zsoltáros üzen nekünk, aki azt mondja, hogy: az Úr támogat engem. Az Isten támogat téged, veled van minden nap, mert szeret. Miben látszik ez meg? Előszöris abban, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ő támogat a Fia által, erőt ad neked, amikor erőtlen vagy. Felemel, amikor lent vagy. A problémáid közül kivezet téged. Megerősít, hogy erősíts másokat. Támogat, hogy támogass másokat. Vezet, hogy vezess másokat. Bekötöz, hogy meggyógyítson. Fájdalmaidban megvigasztal. Karjába emel, hogy biztonságban légy a kialakult helyzetben is. Hiszed-e ezt? Hisszük-e ezt? Ha igen, akkor mi is kimondhatjuk a zsoltárossal, hogy „Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem” Támogasson minket az Úr mindenben, hogy mi is tudjuk egymást támogatni! Adjunk hálát Neki az Ő támogatásért! Ámen!
(Dancsó Zoltán lelkipásztor meditációja)
