Az egész ország megmozdul és nagyon sokan útra kelnek, gyalog, biciklivel, busszal, trolival, autóval, vonattal, azért, hogy elmenjen a temetőkbe szeretteik sírjaihoz, hogy a vitt virágokat elhelyezzék a sírokon lévő vázákba. Ezzel a cselekedetünkkel is kifejezzük a szeretetünket és tiszteletünket szeretteink iránt, akik fontosak voltak az életünkben. Ekkor megtörténhet, hogy találkozunk rég nem látott családtagokkal, rokonokkal és beszélgetünk egymással a régi emlékekről. Ilyenkor még erősebben érezhetjük a fájdalmat, a veszteséget és talán a hálát is. A hálát azért, ahogy felneveltek bennünket, egyengették az útjainkat, ahogy megvalósítottuk magunkat és váltunk felnőtté a szó igazi értelmében mind azokkal az értékekkel, amelyeket tőlük kaptunk. Ezeknek az értékeknek a fényében alapítottunk családokat, majd valósítottuk meg magunkat. Ezek váltak értékekké az életünkben, amelyeket tovább adhatunk szeretteinknek. Amikor erre gondolunk, akkor eközben oly sok mindenért hálát adhatunk. Ezek a mi igazi értékeink. Mi minden juthat eszünkbe, amelyről csak mi tudunk, senki más? Eszünkbe jut-e Isten vigasztaló igéje, amely a ravatalban a koporsó, illetve az urna mellett szólt hozzánk, amikor szerettünket kisértük utolsó földi útjára a temetőben? Eszünkbe jut-e igazán? Gondolkodtunk-e már ezen vagy már nem is emlékezünk rá?
Isten ebben most is, 2023. november 1-jén is szeretne megvigasztalni minket, sebeinket bekötözni, fájdalmainkat enyhíteni az Ő megtartó vigasztaló igéje által.
„Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Jn 11,25-26 versei.
A halálról, az elmúlásról csak a feltámadás reménységének fényében lehet beszélni. Mert ha nem így történne, akkor az ember egyedül maradna a fájdalmával, a gyászával, a kilátástalan helyzetével, amelyet a szerettének az elvesztése okozott. Ezért nagyon fontos hangsúlyozni a feltámadást, amely reménységet, vigasztalódást adhat a ma emberének is, hogy a halállal nincs vége az ember életének, hanem van folytatása Jézus Krisztus által, amely nem más, mint az örökélet. A kiválasztott ige is egy ilyen helyzetben szólal meg Lázár feltámasztásának a történetében. Márta és Mária siratják testvérüket, Lázárt, aki a történet leírása alapján nagybeteg volt, amelyen nem tudott úrrá lenni és belehalt. A testvérei ezt nem tudják elfogadni, nem akarják megérteni, hogy miért is történhetett meg mindez. Erről tanúskodnak a Jézussal való találkozásának a leírásai is, amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, akkor elébe futott és számonkérte Őt. Ezt mondta „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Jn 11,21-22 versei.
Hányszor tesszük fel mi is ezt a kérdést az életünk során, amelyet Márta is feltett Jézus Krisztusnak? Istenem, ha itt lettél volna! Ha valóban létezel, akkor ez nem történhetett volna meg velem, velünk, mert Te nem engedted volna, hogy meghaljanak a szüleim, a testvéreim, az ismerőseim, a barátaim. Ha ezek a számonkérések kevésnek bizonyulnak, akkor eljutunk-e arra a felismerésre, amelyre Márta is eljutott? Amikor azt mondta, hogy Jézus bármit kérhet az Atyától, megadja neki. Azt is tudta, hogy fel fog támadni a testvére a feltámadáskor az utolsó napon. Márta nagyon sok mindent tudott, de mégis Jézus elmondja neki és nekünk is a reménység titkát a vigasztalódás erejét, az örök élet áldását. Mert ezt mondta akkor és most is ezt üzeni nekünk:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Jézus a kijelentése által megoldást ad az embernek, mert a kijelentő Úrra, az Istenre mutat rá, arra az Istenre, aki Fiában helyreállítja a kapcsolatot a teremtményével. Így válhat az ember számára áldássá ez a kijelentése. A Feltámadott az embert a halál állapotából az életre kelti. A halálból való életre nyitja meg a lehetőséget Jézus a feltámadása által. Így ajándékozza meg az Isten a benne hívőket az örök élet reménységével a Fia által. A Krisztusban való hit által válhat az ember a feltámadás és az élet részesévé. Ez az emberé lehet a földi életben a hit által. Mert hit által támad fel az ember a bűn által meghatározott életformából arra az életre, amelyet a Lélek vezetése határoz meg. Erre az életre nézve érvényes Krisztus ígérete, reménységet ébresztő szava az ember számára. A testi halál nem semmisíti meg egzisztenciálisan, a halál nem szünteti meg személyiségét lényege szerint, a halál állapotában sem válik semmivé. Mert aki az Istentől nyert élet részévé válik, azon nincs hatalma az örök halálnak. Jézus kijelentése által a hívő, ha testi halált halt, akkor is él, mert Krisztus uralma alatt van. Ez az egyik lényeges dolog, a másik pedig rámutat arra a hívőre, aki még a földön éli az életét. Annak számára a testi halál elvesztette félelmetes állapotát, mert nem választhatja el Krisztusától. Mert a hívő embernek már most része van az eszkahtológiai feltámadásban. Mert Krisztus uralmából nem veheti ki senki. Így találkozhatunk a hitünk alapján azokkal a szeretteinkkel, akik a minden élők útján mentek el a hit által. Ez adhat számunkra vigasztalást életünk minden napján, mert ez megtartó erő tud lenni 2023-ban is. A kérdés az: Hiszed-e ezt?

Dancsó Zoltán nagytemplomi beosztott lelkipásztor