A Nagytemplomi Gyülekezet életében már hagyománnyá vált, hogy minden újabb esztendőt egy-egy központi téma vagy célkitűzés határoz meg. Az Ige éve és a Kihívások éve után elérkeztünk 2022-ben az Építkezés évéhez. Az idei célokról, elképzelésekről beszélgettünk gyülekezetünk elnök-lelkipásztorával, Oláh Istvánnal.

Mielőtt rátérnénk az idei célokra, egy pillanatra tekintsünk vissza a mögöttünk álló évre: hogyan értékeli a Kihívások évét?
Igazán találó volt az elnevezése az évnek. Amikor ezt a címet adtuk a 2021-es évnek, nem is gondoltuk volna, hogy ennyi kihívás lesz a 2021-es esztendő során. Szembe kellett néznünk újra a templomok bezárásával, és egyéb gyülekezetünk működését korlátozó intézkedésekkel. A járvány előtti évekhez viszonyítva kevesebben tértek vissza személyesen az istentiszteletekre, maszkviselésre voltunk és vagyunk jelenleg is kötelezve, és a programjainkat sem tudtuk mindig úgy megszervezni, ahogy szerettünk volna. Volt, amit teljesen elhagytunk, és volt, amit későbbre kellett halasztanunk. Kihívásokban tehát bővelkedtünk. Sokat imádkoztunk és beszélgettünk az elmúlt esztendőben arról, hogyan is tudjuk újraindítani a gyülekezet életét. Kérdés volt, hogy lesznek-e maradandó változások. Erre példa úrvacsorai rendünk átalakítása: a nagy közös kehelyhasználatot elhagytuk a gyülekezet életéből, ami évtizedeken keresztül természetes volt mindannyiunk számára. Most kis papír poharakból vesszük magunkhoz a bort, de ez hamarosan változik, hiszen fém kelyheket fogunk vásárolni. Számos olyan kihívást és helyzetet tartogatott tehát az elmúlt év, amelyekre nem tudtunk teljes mértékben felkészülni, és mindig azonnal kellett reagálni, miközben a legfontosabb küldetésünket nem téveszthettük szem elől, hogy az evangéliummal elérjük az embereket. Ehhez új csatornákat is kerestünk. Hálás vagyok érte, hogy a Debrecen Televízió közvetítette az alkalmakat, mi pedig online nemcsak istentiszteleteket tettünk elérhetővé, hanem lélekerősítő alkalmakkal, rövid áhítatokkal próbáltuk lelkileg támogatni az embereket. Most is meg kell találnunk azt az utat, hogyan tudjuk ebből a helyzetből kiindulva építeni a gyülekezet közösségét és Isten országát. Az egyház és gyülekezet építése nem egy olyan folyamat, ami lezárulhat, mert a keresztyénség kezdetek óta építkező vallás, és ebbe a rendszerbe kapcsolódik be a Nagytemplomi gyülekezet is.

2022-t az Építkezés éveként határozta meg az egyházközség elnöksége. Mit értsünk ebben az esetben építkezés alatt?
Több irányba történő építkezésről van szó. Először is ott van az egyéni lelki építkezés. Nekünk magunknak is építeni kell a saját lelki életünket, és ez csakis úgy történhet meg, ha magunk élünk Isten igéjével, ha imádságos kapcsolatban vagyunk a mi Urunkkal. Ez mindig folyamatos kell, hogy legyen, hiszen ebből táplálkozva nem fogunk meghátrálni, megtorpanni az életünk kihívásai közepette. Isten nagyon jól tervezte meg ezt a világot és nagyon jól tervezte meg a mi életünket. A „mérnök-Istennek” az a célja, hogy építsen bennünket és eljuttasson mindnyájunkat az üdvösséghez, és ebbe az isteni tervbe akarunk mi is bekapcsolódni. A Nagytemplomi gyülekezetben nagyon jó minőségű építőanyag található. Nagyon jó lelkiségű emberek vannak a gyülekezetben, akik tenni akarnak az épülésért, és saját lelki életük mellett fontos számukra a közösség építése is. Istennek kedves az, hogy bennünket használjon az építésben. Ő be akar szervezni minket ebbe a folyamatba. A gyülekezeti építkezés csak akkor fog működni, ha mindenki elvállalja a maga részét.

Mi lehet például egy gyülekezeti tag része az építkezésben?
A gyülekezetben látom a több mint egy évtizedes szolgálatom óta, hogy sok építő ember van a gyülekezetben, akiknek ott van a szemében a csillogás, szívükben a lelkesedés, hogy tenni akarnak Isten országának növekedésért. Hálaadással tölt el, hogy az elmúlt években a járvány ellenére is bővült a szolgálattevők száma, és új szolgálati területek jelentek meg a gyülekezet életében. Egy nekem különösen kedves példát is említenék. Az elmúlt adventben adakozást hirdettünk rászoruló testvéreinknek, a befolyt adományokból összesen 70 élelmiszercsomag készült el. Tavaly először volt arra példa, hogy kihirdettük a karácsony előtti vasárnapi istentisztelet végén: vállaljanak a gyülekezet tagjai legalább egy csomagot, amit elvisznek, elfuvaroznak egy rászoruló testvérnek. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy az istentisztelet után sorban álltak a csomagokért a segíteni akaró gyülekezeti tagok, és az összes csomag gazdára talált. De az építkezésben a munka mellett szem előtt kell tartanunk azt is, hogy mi a célunk? Ha valaki építkezik, azt azért teszi, mert szeretné az eredményét látni az építkezésnek. Mi is azt akarjuk, hogy egy olyan lelki házzá épüljünk fel, ami szép, ahol jól érzem magamat. Ahová ha belépek, látni, hogy minden a helyén van, ahol jó megpihenni, elcsendesedni, ahol generációk jó érzéssel élik meg hitüket. Ha ezek megjelennek a Nagytemplom lelki házában, akkor olyan lendületes építkezésben lehet részünk, ami nemcsak magunknak fog örömet okozni, hanem mások számára is, akik betérnek ebbe a templomba. Sokszor megkapjuk kritikaként, hogy ha valaki belép a Nagytemplomba, annyit lát, hogy itt minden olyan nagy, olyan grandiózus, és szinte elvész benne az ember. Az a cél, hogy ez a megtapasztalás változzon meg, és ha valaki belép hozzánk, már az ajtóban megtapasztalja: itt őt szeretettel fogadják, közvetlen kapcsolatban vannak az emberek egymással és jól érzik magukat Isten mellett és egymás mellett. Ezt szeretném munkálni és a közös szolgálatban elérni, hogy ilyen lelki épülésünk legyen, és jussunk el erre a pontra: mi egy vonzó gyülekezet vagyunk.

Az idei tematika megvalósulása miben lesz tetten érhető: az igei szolgálatok vezérfonalaként szolgál, vagy újabb programokra, alkalmakra számíthat a gyülekezet?
Az építkezés éve át fogja hatni gyülekezeti életünk minden területét. Az idei esztendő vezérigéje Mikeás próféta könyvében olvasható: ”Eljön a nap, amikor felépítik a falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ.” (Mik 7,11) Erről a reményt adó igéről szólt az év első igehirdetése, és áthatja a programjainkat, alkalmainkat is az esztendő során. Erről fogunk tanításokat hallani: kinek mi a szerepe, feladata ebben a lelki építkezésben, hogyan lesz valósággá számunkra ez az építés. A nagyobb programjaink, mint például a gyülekezeti tábor vagy gyülekezeti nap is erősíteni fogják közösségi életünket és közös szolgálatunkat. A mostani járványhelyzet utáni időszak kihívása, hogyan tudunk „beépíteni” új embereket Isten országába és ezzel együtt a gyülekezetbe. Óriási eredmény lesz, ha év végén arról tudok majd beszámolni, hogy még többen kapcsolódnak be ebbe az építkezésbe, erősödünk lélekben és növekszünk létszámban. Ehhez Isten még több munkást vár, és az a cél, hogy minél többen ismerjék fel és vállalják el ezt a szolgálatot. Imádkozom érte, hogy idén megtapasztaljuk minél többen ennek a közös szolgálatnak az áldásait.